A tegnapi napon jelent meg harmadik kötetem, mely a „Megérdemelve vagy ártatlanul…” – Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal címet viseli.
Korábbi köteteimről – Csinszka, a „Halálraszánt, kivételes virág…” (életrajzi nagymonográfia), és „Szivem véresre szétzúzott játék…” – Csinszka összes versei elemző tanulmányokkal –, valamint erről a legújabb, Szendrey Júlia összes költeményeit közlő könyvemről, Csinszkáról, Szendrey Júliáról, az őket a mai napig érő meg nem érdemelt vádakról Petrovics Gabriella beszélgetett velem.
A Magyar Hírlap mai számában (2018. 08. 14., kedd, 51. évfolyam 188. szám) kolumnás interjúként megjelent beszélgetés online is olvasható:
http://magyarhirlap.hu/cikk/125777/Szendrey_Julia__nem_volt__feminista_iro
„Szendrey Júlia nem volt feminista író”
Petőfi Sándor özvegye kiváló műfordító is volt – Nemcsak Andersen meséit szólaltatta meg magyarul, hanem Heine verseit is – Ahogy Csinszkát, őt is be kellene emelni a kánonba
Petrovics Gabriella – 2018.08.14. 03:49
Vastag Andrea írt már életrajzi nagymonográfiát Boncza Bertáról, vagyis Csinszkáról 2016-ban és tavaly kiadta összes verseit is elemző tanulmányokkal. Épp tegnap jelent meg a Két Hollós Kiadónál harmadik, „Megérdemelve vagy ártatlanul…” – Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal című kötete. A fiatal történésszel, irodalomtörténésszel ennek a két tragikus sorsú nőnek az életpályájáról, az irodalmi kánonban elfoglalt helyéről is beszélgettünk.
– Mi fogta meg ennek a két nőnek a sorsában, életművében, akinek ráadásul az életrajza több ponton megegyezik?
– Először Csinszka életével kezdtem el foglalkozni több évvel ezelőtt, s valahogy az életrajzi nagymonográfia után adta magát a helyzet, hogy az életművével is foglalkozzak. Az első Csinszka kötet emberi oldalról mutatta be őt, míg a második kötet művészi vonatkozásban közelített hozzá. Szendrey Júliához Csinszka mutatta meg az utat számomra, hiszen Csinszka mindig is szellemi és sorsközösséget vállalt Petőfi Sándor egykori feleségével: mindketten költőfeleségek voltak, ugyanakkor tehetséges, önállóan alkotó nők is. Mindkettőjükkel méltatlanul bánt azonban az irodalomtörténet, igazságtalan megközelítésben esik szó róluk. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kézirattárában olyan Szendrey-iratokat – elsősorban verseket – találtam, amelyeket eddig még sehol, semmilyen formában nem adtak ki, s arra gondoltam, hogy ezeket össze lehetne gyűjteni, s ki lehetne adni. A kötet címadó idézete – az Attila fiam című költemény első sora és refrénje – kérdésfeltevésként is felfogható, hogy Szendrey Júlia tulajdonképpen „megérdemelve vagy ártatlanul” kapta, kapja például azokat a vádakat, hogy tehetségtelen, feminista szerző, valamint egyenesen erkölcstelen és rossz feleség volt. Egyébként ezeket a sztereotípiákat Csinszka ugyanúgy megkapta, ezért a sorsuk valóban több ponton azonos.
– A Csinszka költeményeit elemző és a most megjelenő Szendrey Júlia kötetben is ugyanazt a struktúrát követi: a versek után elemző tanulmányok vannak. Ugyanaz volt a szerkesztési elv?
– Igen, a szerkesztési elv voltaképpen ugyanaz volt, viszont fontos elmondanom, hogy ezzel a könyvvel sem célom semmilyen feminista irányzathoz csatlakozni. Logikailag ugyanazok az egységek követik most is egymást, de Szendrey Júlia életműve jóval vaskosabb, mint Csinszkáé. A könyv öt egységre tagolódik: az első egységben az 1854–1865 közötti költemények kaptak helyet, a Két Hollós Kiadó és az MTA Könyvtár közös kiadásában megjelenő kötetről meg kell azt is jegyeznem, hogy rengeteg a dokumentumok között a töredék – ezek elsősorban az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattárából származnak, és ezek képezik a könyv második egységét. A harmadik szerkezeti egység a versfordításait tartalmazza. Érdekes, hogy mindig Szendrey Hans Christian Andersen mesefordításait szokták említeni, de fordította Heinrich Heine német romantikus költő, író verseit is, csak ezt kevesen tudják. Sajnos versfordítói tevékenysége sem kap elég figyelmet az irodalomban, pedig kiváló műfordító volt. A negyedik egységet azok az alkotások képezik, amelyek a vers és a próza határán helyezkednek el, mint például az Erdőd című írása. Ennek a műnek a szövegét Mikes Lajos és a későbbi Szendrey-naplókiadások közölték ugyan, azonban eredeti kéziratát eddig sehol nem láthatta a nagyközönség: a legutóbbi Szendrey-naplókiadás szerkesztői is a Mikes-féle változatát közlik ennek a szövegnek, mondván, hogy annak eredeti kéziratára nem bukkantak rá, azonban az MTA Kézirattárában megtaláltam, így ezt a szöveget is az eredeti, betűhív változatban közlöm, az eredeti kézirat másolatával együtt. A kötet ötödik, utolsó egységében az elemző tanulmányok kaptak helyet.
– Mindkét verses kötet különlegessége, hogy nemcsak a költemények nyomtatott közlése történik meg, hanem az eredeti kéziratokat is olvashatjuk. Hogyan történt a dokumentumok összegyűjtése?
– A Csinszka-kötet dokumentumai az MTA és az OSZK Kézirattárából, a Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM), valamint a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumból származnak.
A Szendrey-kötet esetében az MTA és az OSZK Kézirattárából, valamint a PIM-ből is kértem anyagot, azonban utóbbi intézménynél összes eddigi kötetem készítésekor előfordult, hogy bizonyos iratok, fényképek, rajzok közlési engedélyét nem kaptam meg.
– Szendrey Júlia mások mellett írt naplót, leveleket, verseket, sőt ahogy korábban szó esett róla, műfordítói tevékenysége is jelentős. Az irodalomtörténet azonban mintha csak most kezdené felfedezni.
– Az irodalmárok, kutatók, kritikusok azt gondolom, hogy ezután fogják őt felfedezni. Csinszka esetében is ugyanez volt: amint kimondtam, hogy önállóan alkotó személyiség volt, mindenki más ezt kezdte el hangoztatni. Szendrey Júlia esetében is hasonlóra számítok, valamint arra, hogy berobban a köztudatba, az irodalomba, és ezzel a kötettel végre méltó helyre kerül az irodalmi kánonban is.
– A tanulmányok a kötet végén átfogó képet adnak Szendrey Júlia sokoldalúságáról, a feminizmusról pedig külön esszében ír. Egyfajta objektív és összegző pályakép bemutatása volt a cél?
– Igen, valahol mindkettő, továbbá az volt a célom, hogy bemutassam, illetve eloszlassam a róla berögzült nézetet a feminizmussal kapcsolatban. A kötet fő tanulmányában épp ezt a témát taglalom, s végül azt szűröm le az életéből és életművéből, hogy nem volt feminista szerző. Dáné Tibor Elhull a virág – Az igazság Szendrey Júliáról című könyvében jól leírja, hogy George Sand miként hatott rá. Az igaz, hogy Szendrey otthon néha szivarozott és salavárit (bő, buggyos keleti nadrágot) viselt, de nem az utcán, hanem kizárólag a négy fal között. A sokoldalúságát pedig az is bizonyítja, hogy Bihari Mór 1909-ben kiadta verseinek egy részét. Ő azt állította Szendreyről ebben a könyvében, hogy „a költészet szomorú és gyászos papnője” volt – ez vitathatatlan, ugyanakkor költeményei mégis több csoportra, témára oszthatók. Írt például hazafias verseket, és írt az anyaságról is, illetve vannak olyan versei, amelyek énekelhetők, népdalok nótájára írta meg őket – vagyis nem csak szomorú, melankolikus versei vannak. Színes és tehetséges egyéniség volt, ezt szerettem volna mind emberi, mind szakmai oldalról megmutatni.
– Milyen volt Szendrey Júlia és Csinszka társadalomban elfoglalt helye értelmiségi nőként a 19-20. században?
– Csinszka is tartotta azt a nézetet, hogy nőként sem író, sem költő nem lehet. És Szendrey is sokat töprengett azon, hogy ha az írással foglalkozna, azzal a gyerekeitől, a családjától venné el az időt, s műveivel talán néhány unalmas percet szerezne az olvasóknak. Egyikőjüknek sem volt önbizalma, nem értékelték magukat sokra. A férjük árnyékában éltek mind a ketten.
– Van még a listáján olyan jelentős irodalmi nőalak, akiről könyvet készül írni?
– Annyira beleástam magam Szendrey Júlia életébe, munkásságába, hogy jövőre szeretném megjelentetni a róla szóló életrajzi nagymonográfiám – már dolgozom rajta. Érdekes, hogy a Csinszka-kutatást először az életéről szóló nagymonográfia kiadásával kezdtem, s csak ezután írtam az összes költeményeiről, addig Szendrey Júlia esetében ez épp fordítva történik. Nagyon foglalkoztat még a magyar irodalom nőalakjai közül Kaffka Margit élete, pályája, ezért valamikor szívesen írnék róla.
