Raffay Andrea blogja

Szendrey Júlia és Erdőd

2019. július 18. 20:20 - Raffay Andrea

A Trianoni Szemle 2019. január-júniusi számában megjelent tanulmányom

raffayandrea223-226-001.jpg

raffayandrea223-226-002.jpg

raffayandrea223-226-003.jpg

raffayandrea223-226-004.jpg

RAFFAY Andrea: Szendrey Júlia és Erdőd. A tanulmány megjelenési helye: Trianoni Szemle, 2019. január-június, 223 - 226.

Egy jezsuita szerzetes a vörös forradalmak viharaiban

2018. december 13. 11:29 - Raffay Andrea

Bangha Béla élete és tevékenysége Magyarország újjáépítésének keresztútján

vastagandrea22-29_10_-001.jpg

 

vastagandrea22-29_10_-002.jpg

vastagandrea22-29_10_-003.jpg

 

vastagandrea22-29_10_-004.jpg

 

vastagandrea22-29_10_-005.jpg

 

 

vastagandrea22-29_10_-006.jpg

vastagandrea22-29_10_-007.jpg

 

 

vastagandrea22-29_10_-008.jpg

 

 

VASTAG Andrea: Egy jezsuita szerzetes a vörös forradalmak viharaiban – Bangha Béla élete és tevékenysége Magyarország újjáépítésének keresztútján. A tanulmány megjelenési helye: Trianoni Szemle, 2018. III. – IV., 22 – 29.

 

Csinszka, a tragikus sorsú, sokoldalú művész

2018. augusztus 14. 20:09 - Raffay Andrea

A Polgárok Házában, 2018. június 6-án megtartott előadásomról, valamint eddig megjelent két Csinszka-kötetemről a Magyar Hírlapban megjelent beszámoló

 

Csinszka, a tragikus sorsú, sokoldalú művész

A Magyar Hírlap 2018. június 11-i (hétfői) számában (51. évfolyam 133. szám) jelent meg Petrovics Gabriella beszámolója és összefoglalója a Polgárok Házában, 2018. június 6-án megtartott előadásomról, s azzal együtt eddig megjelent két Csinszka-kötetemről.

Petrovics Gabriella írása, mely egyben objektív, érdemi értékelő kritika is, nem csupán az aznapi Magyar Hírlapban volt olvasható, hanem a lap online felületén is elérhető:

http://magyarhirlap.hu/cikk/120422/Csinszka_a_tragikus_sorsu_sokoldalu_muvesz

Csinszka, a tragikus sorsú, sokoldalú művész

Boncza Berta nemcsak Ady Endre és Márffy Ödön múzsája, hanem önálló alkotó is volt

Petrovics Gabriella – 2018.06.11. 00:31

Szent vagy szörnyeteg – Csinszka élete és életműve címmel tartottak könyvbemutatókkal egybekötött irodalmi beszélgetést a minap a Polgárok Házában. Vastag Andrea történész, irodalomtörténész, a Csinszka-könyvek szerzője az esten több oldalról rávilágított, mitől is volt Ady Endre és Márffy Ödön felesége „Halálraszánt, kivételes virág”.

 

Vastag Andrea fiatal kutató 2016-ban és 2017-ben írt két szakkönyvével megteremtette a Csinszka-szakirodalmat – mondta bevezetőjében Raffay Ernő történész, az irodalmi est moderátora. A szerző ugyanis a sok egyoldalú, elfogult könyv és tanulmány után elfogultság nélkül, objektívan mutatja be egy fiatal erdélyi nő életét. A könyvek Boncza Bertát mint embert és művészt ábrázolják, aki ember maradt az embertelenségben, otthont teremtett költő férjének, a hotelszobák lakójának – aki viszont testileg és lelkileg is bántalmazta őt.

A szerző a Csinszka – „Halálraszánt, kivételes virág” című, a Két Hollós Kiadónál megjelent négyszáz oldalas, életrajzi nagymonográfiájában Boncza Berta életét merőben új tudományágak és szemléletmódok eredményeinek alkalmazásával írta meg, úgy, hogy minden egyes fejezetben a lényeget, Csinszka lelkét kutatja. Vastag Andrea az irodalmi esten hangsúlyozta, a kötet tele van soha nem látott fotókkal – ilyen például a Csinszka kutyájáról, Ady Katiról készült 1928-as fénykép.

A szerző elmondása szerint öt-hat évvel ezelőtt kezdte el tanulmányozni a Csinszka-szakirodalmat, amelynek felfedezte hiányossá­gait, ugyanis átfogó, életrajzi nagymonográfiát nem írtak Boncza Bertáról. Majd megjegyezte, kizárólag tények, források alapján született a kötete. Célja az volt, hogy az emberi, lelki oldalról mutassa be Csinszkát. Boncza Berta tragikus sorsú nő volt, aki gyakorlatilag anya és apa nélkül nőtt fel, s minden bizonnyal a szomorú családi háttér okozta személyiségbeli torzulásait – mondta az irodalomtörténész.

Az Adyval való házassága kész őrület volt, míg Márffy Ödön festőművész mellett nyugodt, csendes élet és biztonság vette körül. Mint Vastag Andrea rámutatott, Márffy Ödönnel már korábbról ismerték egymást, de nem szerelmi házasság volt az övék, hanem két felnőtt ember találkozása, szövetsége. A Szamóca utcai budai villájukban nyüzsgő társasági életet szeretett volna Csinszka élni, s rajongó barátságot ápolt Bárczy István jogásszal, politikussal és Mikes Lajos újságíróval, szerkesztővel is. Mikeshez verset is írt, amely megtalálható a Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal című, szintén a Két Hollós Kiadónál megjelent kötetben.

Vastag Andrea ebben a könyvben adta ki Csinszka eddig megjelent és eddig még soha nem publikált verseit, rajzait, festményeit. A kötetből egyértelműen kirajzolódik, hogy Csinszka nem csak Ady Endre és Márffy Ödön felesége és múzsája, hanem önálló alkotó személyiség volt. A kiadványban Boncza Berta 1931-ben megjelent verseskötetét, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában és a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban található, eddig kiadatlan Csinszka-verseket teszi közzé. A könyv különlegessége, hogy nemcsak a költemények nyomtatott, hanem az eredeti, kézzel írt változata is olvasható – ezzel válik Csinszka költészetének bemutatása teljeskörűvé a szakirodalomban. A publikált műalkotásokról hat elemző tanulmányt közöl a szerző, így a forrásközlés mellett Csinszka művészeti életművének tudományos elemzése is megtörténik. A kötet további érdeme, hogy a versek mellett bemutatja Csinszka képzőművészeti alkotásait is: rajzokat, festményeket, karikatúrákat. Vastag Andrea kiemelte, három nagyobb szerkezeti egységre tagolta könyvét: Az első egységben az 1931-es Csinszka-verseket közli, a második egységben kaptak helyet azok a költemények, amelyek eddig még sehol nem jelentek meg, míg a könyv harmadik egységét a hat tanulmány képezi.

Csinszka halálával kapcsolatban Vastag Andrea hangsúlyozta: bár, a mendemondák szerint öngyilkos lett – ezt azonban a mai napig semmilyen dokumentum nem bizonyítja –, a tények azt támasztják alá, hogy agyvérzésben halt meg. S rémisztő, hogy 1925-ben, kilenc évvel halála előtt írt, Egy szép órában, kedvesem kezdetű versében szinte pontosan megjósolta, leírta halála körülményeit. A szív és vér, valamint a játék visszatérő motívum a költeményeiben – jegyezte meg a szerző. Csinszka 1934. október 24-én halt meg, és két nappal később jelent meg Diószeghy Miklós újságíró interjúja a Budapesti Hírlapban, Utolsó beszélgetés Csinszkával címmel, amelyben így vall: „Túl a férjeimen, Adyn és Márffyn: vagyok”, önálló emberként „a magam életét is szeretném élni.”

"Megérdemelve vagy ártatlanul..." - A harmadik, Szendrey Júlia összes költeményeit tartalmazó kötetemről velem készített kolumnás interjú a mai Magyar Hírlap online felületén is olvasható!

2018. augusztus 14. 16:20 - Raffay Andrea

 

A tegnapi napon jelent meg harmadik kötetem, mely a „Megérdemelve vagy ártatlanul…” – Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal címet viseli.

 

Korábbi köteteimről – Csinszka, a „Halálraszánt, kivételes virág…” (életrajzi nagymonográfia), és „Szivem véresre szétzúzott játék…” – Csinszka összes versei elemző tanulmányokkal –, valamint erről a legújabb, Szendrey Júlia összes költeményeit közlő könyvemről, Csinszkáról, Szendrey Júliáról, az őket a mai napig érő meg nem érdemelt vádakról Petrovics Gabriella beszélgetett velem.

 

A Magyar Hírlap mai számában (2018. 08. 14., kedd, 51. évfolyam 188. szám) kolumnás interjúként megjelent beszélgetés online is olvasható:

 

http://magyarhirlap.hu/cikk/125777/Szendrey_Julia__nem_volt__feminista_iro

 

„Szendrey Júlia nem volt feminista író”


Petőfi Sándor özvegye kiváló műfordító is volt – Nemcsak Andersen meséit szólaltatta meg magyarul, hanem Heine verseit is – Ahogy Csinszkát, őt is be kellene emelni a kánonba


Petrovics Gabriella – 2018.08.14. 03:49


Vastag Andrea írt már életrajzi nagymonográfiát Boncza Bertáról, vagyis Csinszkáról 2016-ban és tavaly kiadta összes verseit is elemző tanulmányokkal. Épp tegnap jelent meg a Két Hollós Kiadónál harmadik, „Megérdemelve vagy ártatlanul…” – Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal című kötete. A fiatal történésszel, irodalomtörténésszel ennek a két tragikus sorsú nőnek az életpályájáról, az irodalmi kánonban elfoglalt helyéről is beszélgettünk.


  Mi fogta meg ennek a két nőnek a sorsában, életművében, akinek ráadásul az életrajza több ponton megegyezik?

  Először Csinszka életével kezdtem el foglalkozni több évvel ezelőtt, s valahogy az életrajzi nagymonográfia után adta magát a helyzet, hogy az életművével is foglalkozzak. Az első Csinszka kötet emberi oldalról mutatta be őt, míg a második kötet művészi vonatkozásban közelített hozzá. Szendrey Júliához Csinszka mutatta meg az utat számomra, hiszen Csinszka mindig is szellemi és sorsközösséget vállalt Petőfi Sándor egykori feleségével: mindketten költőfeleségek voltak, ugyanakkor tehetséges, önállóan alkotó nők is. Mindkettőjükkel méltatlanul bánt azonban az irodalomtörténet, igazságtalan megközelítésben esik szó róluk. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kézirattárában olyan Szendrey-iratokat – elsősorban verseket – találtam, amelyeket eddig még sehol, semmilyen formában nem adtak ki, s arra gondoltam, hogy ezeket össze lehetne gyűjteni, s ki lehetne adni. A kötet címadó idézete – az Attila fiam című költemény első sora és refrénje – kérdésfeltevésként is felfogható, hogy Szendrey Júlia tulajdonképpen „megérdemelve vagy ártatlanul” kapta, kapja például azokat a vádakat, hogy tehetségtelen, feminista szerző, valamint egyenesen erkölcstelen és rossz feleség volt. Egyébként ezeket a sztereotípiákat Csinszka ugyanúgy megkapta, ezért a sorsuk valóban több ponton azonos.

  A Csinszka költeményeit elemző és a most megjelenő Szendrey Júlia kötetben is ugyanazt a struktúrát követi: a versek után elemző tanulmányok vannak. Ugyanaz volt a szerkesztési elv?

  Igen, a szerkesztési elv voltaképpen ugyanaz volt, viszont fontos elmondanom, hogy ezzel a könyvvel sem célom semmilyen feminista irányzathoz csatlakozni. Logikailag ugyanazok az egységek követik most is egymást, de Szendrey Júlia életműve jóval vaskosabb, mint Csinszkáé. A könyv öt egységre tagolódik: az első egységben az 1854–1865 közötti költemények kaptak helyet, a Két Hollós Kiadó és az MTA Könyvtár közös kiadásában megjelenő kötetről meg kell azt is jegyeznem, hogy rengeteg a dokumentumok között a töredék – ezek elsősorban az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattárából származnak, és ezek képezik a könyv második egységét. A harmadik szerkezeti egység a versfordításait tartalmazza. Érdekes, hogy mindig Szendrey Hans Christian Andersen mesefordításait szokták említeni, de fordította Heinrich Heine német romantikus költő, író verseit is, csak ezt kevesen tudják. Sajnos versfordítói tevékenysége sem kap elég figyelmet az irodalomban, pedig kiváló műfordító volt. A negyedik egységet azok az alkotások képezik, amelyek a vers és a próza határán helyezkednek el, mint például az Erdőd című írása. Ennek a műnek a szövegét Mikes Lajos és a későbbi Szendrey-naplókiadások közölték ugyan, azonban eredeti kéziratát eddig sehol nem láthatta a nagyközönség: a legutóbbi Szendrey-naplókiadás szerkesztői is a Mikes-féle változatát közlik ennek a szövegnek, mondván, hogy annak eredeti kéziratára nem bukkantak rá, azonban az MTA Kézirattárában megtaláltam, így ezt a szöveget is az eredeti, betűhív változatban közlöm, az eredeti kézirat másolatával együtt. A kötet ötödik, utolsó egységében az elemző tanulmányok kaptak helyet.

  Mindkét verses kötet különlegessége, hogy nemcsak a költemények nyomtatott közlése történik meg, hanem az eredeti kéziratokat is olvashatjuk. Hogyan történt a dokumentumok összegyűjtése?

 

  A Csinszka-kötet dokumentumai az MTA és az OSZK Kézirattárából, a Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM), valamint a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumból származnak.
A Szendrey-kötet esetében az MTA és az OSZK Kézirattárából, valamint a PIM-ből is kértem anyagot, azonban utóbbi intézménynél összes eddigi kötetem készítésekor előfordult, hogy bizonyos iratok, fényképek, rajzok közlési engedélyét nem kaptam meg.

 – Szendrey Júlia mások mellett írt naplót, leveleket, verseket, sőt ahogy korábban szó esett róla, műfordítói tevékenysége is jelentős. Az irodalomtörténet azonban mintha csak most kezdené felfedezni.


  Az irodalmárok, kutatók, kritikusok azt gondolom, hogy ezután fogják őt felfedezni. Csinszka esetében is ugyanez volt: amint kimondtam, hogy önállóan alkotó személyiség volt, mindenki más ezt kezdte el hangoztatni. Szendrey Júlia esetében is hasonlóra számítok, valamint arra, hogy berobban a köztudatba, az irodalomba, és ezzel a kötettel végre méltó helyre kerül az irodalmi kánonban is.

  A tanulmányok a kötet végén átfogó képet adnak Szendrey Júlia sokoldalúságáról, a feminizmusról pedig külön esszében ír. Egyfajta objektív és összegző pályakép bemutatása volt a cél?

  Igen, valahol mindkettő, továbbá az volt a célom, hogy bemutassam, illetve eloszlassam a róla berögzült nézetet a feminizmussal kapcsolatban. A kötet fő tanulmányában épp ezt a témát taglalom, s végül azt szűröm le az életéből és életművéből, hogy nem volt feminista szerző. Dáné Tibor Elhull a virág – Az igazság Szendrey Júliáról című könyvében jól leírja, hogy George Sand miként hatott rá. Az igaz, hogy Szendrey otthon néha szivarozott és salavárit (bő, buggyos keleti nadrágot) viselt, de nem az utcán, hanem kizárólag a négy fal között. A sokoldalúságát pedig az is bizonyítja, hogy Bihari Mór 1909-ben kiadta verseinek egy részét. Ő azt állította Szendreyről ebben a könyvében, hogy „a költészet szomorú és gyászos papnője” volt – ez vitathatatlan, ugyanakkor költeményei mégis több csoportra, témára oszthatók. Írt például hazafias verseket, és írt az anyaságról is, illetve vannak olyan versei, amelyek énekelhetők, népdalok nótájára írta meg őket – vagyis nem csak szomorú, melankolikus versei vannak. Színes és tehetséges egyéniség volt, ezt szerettem volna mind emberi, mind szakmai oldalról megmutatni.

  Milyen volt Szendrey Júlia és Csinszka társadalomban elfoglalt helye értelmiségi nőként a 19-20. században?

  Csinszka is tartotta azt a nézetet, hogy nőként sem író, sem költő nem lehet. És Szendrey is sokat töprengett azon, hogy ha az írással foglalkozna, azzal a gyerekeitől, a családjától venné el az időt, s műveivel talán néhány unalmas percet szerezne az olvasóknak. Egyikőjüknek sem volt önbizalma, nem értékelték magukat sokra. A férjük árnyékában éltek mind a ketten.

  Van még a listáján olyan jelentős irodalmi nőalak, akiről könyvet készül írni?

  Annyira beleástam magam Szendrey Júlia életébe, munkásságába, hogy jövőre szeretném megjelentetni a róla szóló életrajzi nagymonográfiám – már dolgozom rajta. Érdekes, hogy a Csinszka-kutatást először az életéről szóló nagymonográfia kiadásával kezdtem, s csak ezután írtam az összes költeményeiről, addig Szendrey Júlia esetében ez épp fordítva történik. Nagyon foglalkoztat még a magyar irodalom nőalakjai közül Kaffka Margit élete, pályája, ezért valamikor szívesen írnék róla.

 

 

 

"Megérdemelve vagy ártatlanul..." - A harmadik, Szendrey Júlia összes költeményeit tartalmazó kötetemről velem készített kolumnás interjú a mai Magyar Hírlapban olvasható!

2018. augusztus 14. 15:30 - Raffay Andrea

vastag_andrea_szendrey_julia.jpg

 

A tegnapi napon jelent meg harmadik kötetem, mely a „Megérdemelve vagy ártatlanul…” – Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal címet viseli.

Korábbi köteteimről – Csinszka - a „Halálraszánt, kivételes virág” (életrajzi nagymonográfia), továbbá „Szivem véresre szétzúzott játék…” – Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal –, valamint erről a legújabb, Szendrey Júlia összes költeményeit közlő könyvemről Petrovics Gabriella készített velem lényeglátó beszélgetést, mely a Magyar Hírlap mai számában (2018. 08. 14., kedd, 51. évfolyam 188. szám) kolumnás interjúként jelent meg.

Az örök szerelemről

2018. május 20. 11:54 - Raffay Andrea

Az örök szerelemről

„Idők száguldva szálló végtelenje,

Ringasd gyöngéden Magdus szellemét,

S hadd hozzá jutnom újra bűvkörébe,

Ha véget ér a gyarló földi lét.”

Abrudbányay Rédiger Ödön: Magdus varázsa, 1944 (részlet)

Több alkalommal utaltam rá korábban, hogy a Boncza Bertáról szóló könyveimet, s az azokkal kapcsolatos kutatásaimat többek között a csucsai kastély (melynek falai között Boncza Berta megszületett) története ihlette. Többször megírtam és elmondtam már azt is, hogy Csinszka szüleinek (désfalvi Boncza Miklósnak és törökfalvi Török Bertának) története igen szomorú, és sajnos – bár a csucsai kastélyt Boncza Miklós fiatal felesége, Török Berta ábrándjai szerint, szerelmük jelképeként építtette meg – az sem biztos, hogy a sír után is tartó szerelem szimbólumnak tekinthető: sokkal inkább mondható családi tragédiák, csúnya árulások helyszínének.

Csonka-Magyarország területén belül, egészen pontosan Fonyódon, a Badacsonnyal szemben, földöntúli balatoni kilátással található azonban egy épület, mely nem kastély ugyan, inkább „csak” egy villa, de a csucsai kastélyhoz hasonlóan erdélyi kötődésű, és ugyancsak szerelemből épült meg, s ez a szerelem ugyanúgy tragikusan végződött, mint Boncza és felesége története. A különbség a két épület között – földrajzi elhelyezkedésük és méretük mellett –, hogy ennek az épületnek az építtetője valóban örökké szerette azt, akinek ezt a villát felemeltette.

Az 1878-as születésű Rédiger Ödön (aki Abrudbányay Rédiger Ödönként is ismert, azonban az Abrudbányay nemesi előnevet csak 1935-ben vette fel; a Rédiger család őse az 1560-as években Lengyelországból menekült Erdélybe, ahol Abrudbányán telepedett le) gyógyszerész 1915 körül Kolozsvárott beleszeretett egy fiatal leányba, akit Anda Magdolnának hívtak, s a gyógyszerész érzelmei viszonzásra is találtak. A szerelmesek már jegyben jártak, amikor a fiatal menyasszony az esküvő előtt három héttel egy rejtélyes betegségben meghalt. Vajon mi lehetett az a titokzatos betegség, amibe a fiatal lány a menyegző előtt belehalt? Talán valami fertőzés? Bármi is okozta Magdus halálát, szerelme elvesztése és a beteljesületlen nász fájdalma Ödön lelkében örökre nyomot hagyott, a lány emlékét soha nem tudta elfelejteni.

A trianoni békediktátumot követően Ödön elhagyta Kolozsvárt (ahol Magdus földi maradványai a mai napig nyugszanak), és Pécsett telepedett le. Sokáig egyedül élt, de 1929-ben mégis megnősült, s feleségétől gyermekei is születtek: Györgyi (1930) és István (1933). A fonyódi Sipos hegyen több telket is vásároltak maguknak, s a család élete látszólag idillinek bizonyult. Ez az idill azonban továbbra is végtelen boldogtalanságot rejtett a felszín alatt: Ödönét, aki Magdust és szerelmét továbbra sem tudta feledni. Ezért úgy döntött, egy nagyobb házat emeltet Magdus emlékének mediterrán stílusban, melynek építtetését 1940-ben (a II. bécsi döntés értelmében Kolozsvár Magyarországhoz való visszakerülésének évében) kezdte meg – ez a ma is látogatható, „Kripta villa” nevet viselő épület, melyet elkészülte után Ödön „Magdus pihenő”-nek nevezett el –, s azt tervezte, hogy a kolozsvári temetőből a lány hamvait is idehozatja.

Ödön ennek a villának az alagsorában a Magdussal egykor megálmodott nász jelképeként egy nászszobát építtetett, ahol Balaton-felvidéki vörös homokkőből (sok helyen olvasni, hogy márványból, de ez a megállapítás helytelen, hiszen, ha márványból lenne a nászágy, abból az idők folyamán nem sok maradt volna) faragtatta ki nászágyukat, melyre ugyanebből a kőből saját, életnagyságú, fekvő másukat is elkészíttette. Ebbe a nászszobába akarta Ödön Magdus földi maradványait, továbbá az első világháborúban hősi halált halt öccsének, Aladár hadnagynak Galíciából hazaszállítandó földi maradványait, valamint saját maga és egyenes ági leszármazottainak leendő maradványait elhelyeztetni: „Ifjan elhunyt egykori menyasszonyomnak, Anda Magdolnának teteme is”, „az én holttestem is ezen családi sírboltba helyeztessék”, „ugyanezt igénybe vehessék egyenesági leszármazottaim is, amíg a férőhely megengedi” – rendelkezett Ödön.

A ház földszintjén Ödön a meghalt Magdus fényképeit, zongoráját, kottáit, egyéb emléktárgyait kívánta volna elhelyezni, míg az emeleten egy lakást képzelt el. Később azonban Kolozsvár ismét román megszállás alá került, így Magdus hamvainak Fonyódra szállítása meghiúsult, a házat 1949-ben államosították. Ödön 1941-ben elvált feleségétől. Pécsett hunyt el 1955. október 15-én, hamvai a helyi temetőben nyugszanak.

Régóta tervezzük, hogy ellátogatunk Fonyódra a Kripta villához, de mivel az csak májustól fogad látogatókat, idáig várnunk kellett rá, de hosszú idő után a napokban egy balatoni kirándulás alkalmával végre mi is megtekintettük a Kripta villát és annak alagsorát.

Különleges és megható élmény volt, a villa emeletéről elénk táruló, Balatonra nyíló kilátás pedig egyenesen mesebeli.

Van egy legenda is, mely a Balaton-felvidéki vörös homokkőből faragott nászággyal kapcsolatos: ha két szerelmes a Kripta villába látogat, s a nő Magdus fekvő mása, a férfi pedig Ödön fekvő mása mellé áll, s a két fekvő alak fölött megfogják egymás kezét, örökre együtt maradnak. Bár szerelmünket illetően nekünk nincs szükségünk semmilyen túlvilági (sem pedig földi) támogatásra, mégis úgy gondoltuk, az csak jó lehet, ha Ödön és Magdus is áldását adják ránk, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen gyönyörű rituálét kihagyni bűn lett volna, ha már úgyis ott voltunk.

Véleményem szerint Ödön és Magdus hiába fekszenek különböző helyeken található földben, már régen találkoztak, s biztos, hogy most már együtt vannak, zavartalanul és boldogan.

Az ő történetük is bizonyíték arra, hogy van olyan nagy, erős és tartós szerelem, mely a halállal sem ér véget. Tulajdonképpen a Kripta villa is a férfi és nő közötti örök szerelem kőből való megnyilvánulása, mely örök szerelemre annyian vágynak. E sorok írójának megadatott.

wp_20180519_14_31_09_pro_1.jpg

A villa alagsorában... Magdus és Ödön...

20180519_143349_masolata.jpg

 

20180519_143229_masolata.jpg

Múlt és jelen...

wp_20180519_14_26_23_pro_masolata.jpg

MI...

wp_20180519_14_26_43_pro_masolata.jpg

A villa emeletéről nyíló kilátás...wp_20180519_14_42_45_pro.jpg

 

wp_20180519_14_42_51_pro.jpg

 

20180519_144603.jpg

 

wp_20180519_14_43_35_pro.jpg

 

wp_20180519_14_44_07_pro.jpg

 

wp_20180519_14_52_56_pro.jpg

A fonyódi katolikus templomnál...

wp_20180519_14_54_04_pro.jpg

Halálraszánt, kivételes virág - Életrajzi nagymonográfia Csinszkáról

2018. május 07. 14:46 - Raffay Andrea

A beszélgetés megjelenési helyei: http://www.demokrata.hu/hir/kultura/halalraszant-kiveteles-virag, és Magyar Demokrata. Konzervatív hetilap. XXII. évf., 17. szám, 2018. április 25, 52 - 53. oldal.

Halálraszánt, kivételes virág

A mindenkori magyar és egyetemes nőtörténetnek fontos része Boncza Berta és Szendrey Júlia élete és munkássága, hiteles portréjukat az utókornak is ismernie kell – véli Vastag Andrea, akinek nemrég jelent meg Csinszka – a „Halálraszánt, kivételes virág” című, Ady Endre feleségét teljesen új szemszögből vizsgáló kötete.
 

– Nevezhető-e a könyve hiánypótlónak a korábbi Csinszka-szakirodalomhoz képest?

– A kisebbik probléma a Csinszkáról szóló korábbi művekkel az, hogy egyetlen olyat sem találunk közöttük, amely Boncza Berta teljes életét feldolgozta volna, az első róla szóló életrajzi nagymonográfiám többek között ezt a hiányt igyekszik pótolni. A korábbi szakirodalom kapcsán felmerül még további két hiányosság, melyeket szintén pótolni kellett. Először is, Ady Endre egykori feleségéről a valódi igazságot korábban senki nem írta meg. Mivel nem kedvelem a végletekben történő megközelítéseket, könyvemben tények alapján, reálisan igyekeztem kideríteni az igazságot Boncza Berta életéről. Vagyis nem egy „általam ábrázolt” Csinszkáról beszélhetünk, mint például Robotos Imre esetében, aki megteremtett az utókor számára egy olyan Csinszkát, akit ő szeretett volna látni a nő személyisége mögött. Deák Krisztina Csinszkáról készített 1987-es filmjében ugyancsak a rendező sajátos Csinszka-képe rajzolódik ki előttünk.

– Miben volt más az ön megközelítése?

– A valódi igazság feltárása során a lélek szemszögéből igyekeztem megközelíteni az embert, ebben az új megvilágításban teljesen másképpen láthatjuk a személyét. Megtehettem volna, hogy olyan könyvet írok, ami csupán egy a hagyományos, korábban jól megszokott történelem- vagy életrajzi kötetek közül, de nem akartam ezt a jóval könnyebb utat választani. Ennek megfelelően olyan, a keresztény értékeket bomlasztó és züllesztő társadalmi jelenségekre kívánom felhívni a figyelmet, mint például a családon belüli bántalmazás.


– A Boncza Berta halála után, sőt tulajdonképpen már életében is, a köztudatban rögzült Csinszka-képpel mennyire van mindez összhangban?

– Nagyjából semennyire. A mesterséges Ady-kultusz részeként egy negatív értelemben vett Csinszka-kultusz van jelen. Ennek jó példája a már említett Robotos Imre munkássága, de említhetnénk még Dénes Zsófia munkáit, aki – mivel Ady Endre nem őt választotta – mindig is féltékeny volt Csinszkára: halála után azt terjesztett róla, amit csak akart, művei megjelenését tudatosan megakadályozta, és még sorolhatnám. E negatív kultusz ápolói napjainkban is rombolják Csinszka emberi és szakmai hitelét egy­aránt. Életrajzi nagymonográfiám célja az is, hogy minderre rávilágítsak, és Boncza Berta életét és személyiségét az eddigieknél igazságosabb, mi több, igazabb megvilágításba helyezzem.

– Mindennek érdekében milyen életrajzi elemeket tartott fontosnak kihangsúlyozni?

– Sajnos ki lehet jelenteni, hogy az olyan keresztény értékek, mint a család védelme és tisztelete, a szeretet sem Csinszka családi hátterét tekintve, sem pedig később, felnőtt életében nem játszottak különösebb szerepet. Édesapja, Boncza Miklós felesége, a kislány születése után tíz nappal gyermekágyi lázban elhunyt Török Berta halála után teljesen elhanyagolta gyermekét, aki ennek következtében gyakorlatilag árvaként, a szülői szeretetet soha meg nem ismerve, a nyugodt, szerető családi háttér biztos tudata nélkül volt kénytelen felnőni. Mindez több, későbbi, a felnőtt életét nagymértékben meghatározó, maradandó lelki és személyiségbeli sérülést okozott. Később Csinszkának két művész férje volt, Ady Endre, majd Márffy Ödön festőművész, és ezek a házasságok szintén nem nevezhetők kimondottan a keresztényi értékek mintapéldányainak. Ady Endre például több alkalommal, többféle módon bántalmazta feleségét – ezt Csinszkáról írt életrajzi nagymonográfiámban idézett forrásokkal támasztom alá –, és hűtlen volt hozzá. Azt szoktam mondani, hogy ez egy láncolat volt: Léda verte Adyt, azt követően Ady verte Csinszkát, később Csinszka verte Márffy Ödönt – legalábbis egy ilyen esetről biztosan tudunk. És bizony a tisztességes házasság határait is bőven átlépte a festőművész oldalán, aki mellett olyan, a korban ismert, értelmiségi férfiakhoz fűzték gyöngéd érzelmi szálak, mint például Mikes Lajos vagy éppen a Budapest akkori polgármestereként Boncza Bertát Ady Endrével összeadó Bárczy István. Csinszka élete tehát összességében családi tragédiák szomorú sorozatának tekinthető. Mindennek fényében különösen értékelendő, milyen álomszép, őszinte hitről tanúskodó istenes versei születtek.

– Ezért is jelentette ki elsőként, hogy Csinszka nem csupán múzsa, hanem önállóan alkotni tudó nő is volt?

– Egészen addig, amíg Csinszkáról szóló könyveim meg nem jelentek, az egyik legdivatosabb felfogásnak az számított, hogy ő egy semmihez nem értő kis múzsa volt. A róla szóló nagymonográfiám, majd pedig második, az összes verseit tartalmazó kötetem megjelenése után többen különböző Csinszka-könyvekkel rukkoltak elő, sőt, olyanok is akadtak, akik azt a gondolatomat, miszerint önállóan alkotó költő és művésznő volt, saját ötletükként adták el. Tették ezt úgy, hogy én már jóval korábban, hat elemző tanulmányban megírtam mindezt, és Boncza Berta egyéb alkotásait is közlöm, amelyek eddig szintén ismeretlenek voltak, és ugyancsak a sokoldalú tehetségét bizonyítják.

– Ön szerint egy alkotó művészetének értéke, ez esetben Adyé, megítélhető-e a magánélete tükrében, vagy személy és műve különválasztható?

– Azzal, hogy megírtam az igazságot a házasságukról, nem az volt a célom, hogy Ady Endre költői tehetségét megkérdőjelezzem, hiszen ő Csinszka életében magánemberként, mint férj vett részt. Azt viszont semmiképpen nem érzem igazságosnak, hogy míg Ady esetében ez a kérdés rendre felmerül, addig Boncza Bertával kapcsolatban, akinek ráadásul több esetben tudatosan és abszolút megalapozatlanul rombolják emberi és alkotói hitelét, ugyanez a gondolat soha nem fogalmazódott meg. És azt se felejtsük el, hogy – a ma élő egyik legnagyobb magyar költő, Döbrentei Kornél szavaival – „… a tehetség jellem is. Kilenc évszázad magyar kimagasló költőinek zöme ezt bizonyítja.” Meggyőződésem, hogy végig kellene gondolnunk, kit nevezünk egyáltalán tehetségnek, és miért próbálják elhitetni velünk, hogy a „zseniknek mindent szabad”. Ugyanakkor Ady istenes verseit jogosan tartjuk halhatatlan verseknek. Az én világfelfogásom szerint azonban feleségével, és egyébként minden embertársával szemben mutatott emberi, férfiúi, férji jellemtelensége, valamint hazájával szemben mutatott politikai hozzáállásának fényében Ady Endre költői tehetsége is hiteltelenné válhat.

– Nemrég készült el harmadik kötete, amely hasonló darázsfészek lehet, hiszen Szendrey Júlia eddig kiadatlan összes költeményeit tartalmazza, az eredeti kéziratok másolataival, illetve hét elemző tanulmánnyal. Van-e annak jelentősége, hogy egy női művész után ismét egy másik női alkotóval foglalkozik?

– A mindenkori magyar és egyetemes nőtörténetnek fontos része Boncza Berta és Szendrey Júlia élete és munkássága, amelyeket az utókornak ismernie kell. Ezek a női alkotók sajnos még manapság is igazságtalan elbírálás alá esnek, mind emberi vonatkozásban, mind az irodalomban kifejtett egykori tevékenységüket tekintve. Ezért tartom fontosnak tisztázni a valódi értékeiket.

Német Dániel

http://www.demokrata.hu/hir/kultura/halalraszant-kiveteles-virag