Az örök szerelemről

By: Raffay Andrea 2018. máj 20.

Az örök szerelemről

„Idők száguldva szálló végtelenje,

Ringasd gyöngéden Magdus szellemét,

S hadd hozzá jutnom újra bűvkörébe,

Ha véget ér a gyarló földi lét.”

Abrudbányay Rédiger Ödön: Magdus varázsa, 1944 (részlet)

Több alkalommal utaltam rá korábban, hogy a Boncza Bertáról szóló könyveimet, s az azokkal kapcsolatos kutatásaimat többek között a csucsai kastély (melynek falai között Boncza Berta megszületett) története ihlette. Többször megírtam és elmondtam már azt is, hogy Csinszka szüleinek (désfalvi Boncza Miklósnak és törökfalvi Török Bertának) története igen szomorú, és sajnos – bár a csucsai kastélyt Boncza Miklós fiatal felesége, Török Berta ábrándjai szerint, szerelmük jelképeként építtette meg – az sem biztos, hogy a sír után is tartó szerelem szimbólumnak tekinthető: sokkal inkább mondható családi tragédiák, csúnya árulások helyszínének.

Csonka-Magyarország területén belül, egészen pontosan Fonyódon, a Badacsonnyal szemben, földöntúli balatoni kilátással található azonban egy épület, mely nem kastély ugyan, inkább „csak” egy villa, de a csucsai kastélyhoz hasonlóan erdélyi kötődésű, és ugyancsak szerelemből épült meg, s ez a szerelem ugyanúgy tragikusan végződött, mint Boncza és felesége története. A különbség a két épület között – földrajzi elhelyezkedésük és méretük mellett –, hogy ennek az épületnek az építtetője valóban örökké szerette azt, akinek ezt a villát felemeltette.

Az 1878-as születésű Rédiger Ödön (aki Abrudbányay Rédiger Ödönként is ismert, azonban az Abrudbányay nemesi előnevet csak 1935-ben vette fel; a Rédiger család őse az 1560-as években Lengyelországból menekült Erdélybe, ahol Abrudbányán telepedett le) gyógyszerész 1915 körül Kolozsvárott beleszeretett egy fiatal leányba, akit Anda Magdolnának hívtak, s a gyógyszerész érzelmei viszonzásra is találtak. A szerelmesek már jegyben jártak, amikor a fiatal menyasszony az esküvő előtt három héttel egy rejtélyes betegségben meghalt. Vajon mi lehetett az a titokzatos betegség, amibe a fiatal lány a menyegző előtt belehalt? Talán valami fertőzés? Bármi is okozta Magdus halálát, szerelme elvesztése és a beteljesületlen nász fájdalma Ödön lelkében örökre nyomot hagyott, a lány emlékét soha nem tudta elfelejteni.

A trianoni békediktátumot követően Ödön elhagyta Kolozsvárt (ahol Magdus földi maradványai a mai napig nyugszanak), és Pécsett telepedett le. Sokáig egyedül élt, de 1929-ben mégis megnősült, s feleségétől gyermekei is születtek: Györgyi (1930) és István (1933). A fonyódi Sipos hegyen több telket is vásároltak maguknak, s a család élete látszólag idillinek bizonyult. Ez az idill azonban továbbra is végtelen boldogtalanságot rejtett a felszín alatt: Ödönét, aki Magdust és szerelmét továbbra sem tudta feledni. Ezért úgy döntött, egy nagyobb házat emeltet Magdus emlékének mediterrán stílusban, melynek építtetését 1940-ben (a II. bécsi döntés értelmében Kolozsvár Magyarországhoz való visszakerülésének évében) kezdte meg – ez a ma is látogatható, „Kripta villa” nevet viselő épület, melyet elkészülte után Ödön „Magdus pihenő”-nek nevezett el –, s azt tervezte, hogy a kolozsvári temetőből a lány hamvait is idehozatja.

Ödön ennek a villának az alagsorában a Magdussal egykor megálmodott nász jelképeként egy nászszobát építtetett, ahol Balaton-felvidéki vörös homokkőből (sok helyen olvasni, hogy márványból, de ez a megállapítás helytelen, hiszen, ha márványból lenne a nászágy, abból az idők folyamán nem sok maradt volna) faragtatta ki nászágyukat, melyre ugyanebből a kőből saját, életnagyságú, fekvő másukat is elkészíttette. Ebbe a nászszobába akarta Ödön Magdus földi maradványait, továbbá az első világháborúban hősi halált halt öccsének, Aladár hadnagynak Galíciából hazaszállítandó földi maradványait, valamint saját maga és egyenes ági leszármazottainak leendő maradványait elhelyeztetni: „Ifjan elhunyt egykori menyasszonyomnak, Anda Magdolnának teteme is”, „az én holttestem is ezen családi sírboltba helyeztessék”, „ugyanezt igénybe vehessék egyenesági leszármazottaim is, amíg a férőhely megengedi” – rendelkezett Ödön.

A ház földszintjén Ödön a meghalt Magdus fényképeit, zongoráját, kottáit, egyéb emléktárgyait kívánta volna elhelyezni, míg az emeleten egy lakást képzelt el. Később azonban Kolozsvár ismét román megszállás alá került, így Magdus hamvainak Fonyódra szállítása meghiúsult, a házat 1949-ben államosították. Ödön 1941-ben elvált feleségétől. Pécsett hunyt el 1955. október 15-én, hamvai a helyi temetőben nyugszanak.

Régóta tervezzük, hogy ellátogatunk Fonyódra a Kripta villához, de mivel az csak májustól fogad látogatókat, idáig várnunk kellett rá, de hosszú idő után a napokban egy balatoni kirándulás alkalmával végre mi is megtekintettük a Kripta villát és annak alagsorát.

Különleges és megható élmény volt, a villa emeletéről elénk táruló, Balatonra nyíló kilátás pedig egyenesen mesebeli.

Van egy legenda is, mely a Balaton-felvidéki vörös homokkőből faragott nászággyal kapcsolatos: ha két szerelmes a Kripta villába látogat, s a nő Magdus fekvő mása, a férfi pedig Ödön fekvő mása mellé áll, s a két fekvő alak fölött megfogják egymás kezét, örökre együtt maradnak. Bár szerelmünket illetően nekünk nincs szükségünk semmilyen túlvilági (sem pedig földi) támogatásra, mégis úgy gondoltuk, az csak jó lehet, ha Ödön és Magdus is áldását adják ránk, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen gyönyörű rituálét kihagyni bűn lett volna, ha már úgyis ott voltunk.

Véleményem szerint Ödön és Magdus hiába fekszenek különböző helyeken található földben, már régen találkoztak, s biztos, hogy most már együtt vannak, zavartalanul és boldogan.

Az ő történetük is bizonyíték arra, hogy van olyan nagy, erős és tartós szerelem, mely a halállal sem ér véget. Tulajdonképpen a Kripta villa is a férfi és nő közötti örök szerelem kőből való megnyilvánulása, mely örök szerelemre annyian vágynak. E sorok írójának megadatott.