Vitéz jákfai és terestyénfai Gömbös Gyula miniszterelnök díszmagyarban, kormánya megalakulásakor. (A kép forrása: Wikipédia)
A mai napon 134 éve, hogy – az apai ágon a XVII. század közepéig visszavezethető nemesi családfán a Vas megyei, jákfai előnevet viselő Gömbösök leszármazottjaként – 1886. december 26-án, a Tolna megyei Murgán megszületett Gömbös Gyula. Felmenői a lutheránus egyházhoz tartoztak, édesapja, idősebb Gömbös Gyula a soproni evangélikus tanítóképzőben szerzett magyar és német tannyelvű népiskola vezetésére képesítő oklevelet, majd 1882-ben Murgára került, az ottani evangélikus elemi népiskola tanítójaként. Itt ismerte meg a falu egyik módos sváb parasztcsaládjának lányát, Weitzel Máriát, akit 1886. február 9-én feleségül vett. Elsőszülött gyermekük Gyula volt, kinek később még három testvére született: 1889-ben Mária, 1893-ban János, 1897-ben Karolin. Gömbös Gyula az elemi népiskolát Murgán kezdte meg, s már gyermekkorában kitűnt azzal, hogy a tanulásnál jobban szerette a futballt, a hadijátékokat és a verekedést. Édesapja 1894-ben megpályázta a soproni evangélikus gyülekezetnél az egyik megüresedett tanítói állást, amit el is nyert. Kinevezését 1895. február 1-jétől kapta meg, ezért a család akkor Sopronba költözött, így elemi iskolai tanulmányait Gömbös már itt fejezte be. 1897-ben a Soproni Evangélikus Líceum tanulója lett. 1901 őszétől édesapja a pécsi honvéd hadapród iskolába íratta be, ahol 1905-ben jeles eredménnyel, az évfolyamon ötödikként végzett és avatták őt zászlóssá, s első állomáshelye a zágrábi 25. honvéd gyalogezred varasdi kikülönített zászlóalja volt. 1906. november 1-jén hadnagy lett, 1907-ben ezrede központjába, Zágrábba vezényelték, majd különféle tanfolyamokon vett részt. 1908 őszén a bécsújhelyi torna- és vívóoktatói tanfolyamra küldték, ahol két évet töltött el. Erre az időszakra datálható az a meggyőződése, hogy a nemzetnevelés egyik fontos eszköze a tömegsport. Már főhadnagyként, 1912. október 1-jén vonult be a közös hadsereg vezérkari tisztképző iskolájába (Kriegsschule) Bécsbe, amelynek csak első két évfolyamát végezhette el. 1914. július 25-én utazott Bécsből a hadtestéhez Zágrábba, ahol a XIII. hadtest szerbiai hadjáratának vezénylésében vett részt, s a hadtest törzstisztjeként működött az 1914-es őszi harcok idején. 1915-ben századossá léptették elő, és a szerbiai frontról Kelet-Galíciába vezényelték, ahol részt vett a Pflanzer-Baltin hadtest kárpáti harcaiban. A Bruszilov-offenzíva idején, 1916. június 11-én az oknai áttörésnél megsebesült, és miután felépült, többé nem teljesített frontszolgálatot. 1915. augusztus 23-án Bécsben házasságot kötött a szintén evangélikus, vagyonos, bécsi polgárcsaládból származó Greta Reicherttel. Gömbös Gyulának ebből a házasságából három gyermeke született: Gömbös Ernő (1916. április 5.), Dorottya (1917. november 21.) és ifjabb Gömbös Gyula (1918. október 18.). 1916 őszétől a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumban találjuk őt, ezt követően pedig Budapesten vagy Bécsben, központi kormányhivataloknál teljesített szolgálatot. 1917. február közepén Bécsbe került: a Monarchia pótlásügyi főnöke, Hazai Samu tábornok mellé rendelték szolgálattételre. 1917 augusztusában „Die ungarische Armee” címmel tanulmányt írt, melyben kifejtette azt az elképzelését, miszerint a nemzeti alapon szerveződő haderő hatékonyabb lenne a közös hadsereghez képest. 1918 januárjában hivatalos ügyben Németországban, Kreuznachban járt, ahol találkozott Ludendorff tábornaggyal. Időközben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hadi dicsőségnél jobban vonzza őt a politika, s ennek egyik megnyilatkozása volt, hogy 1918 szeptemberében a magyarországi zsidókérdésről írt tanulmányt (Die Juden in Ungarn). A Monarchia összeomlásának napjaira a jövőt illetően egyre inkább az önálló magyar hadsereg kérdése foglalkoztatta. Az ún. őszirózsás forradalom napjaiban, 1918. október 30 – 31-én Bécsben tartózkodott a közös hadügyminisztériumban, majd 1918. november 6-án érkezett meg Budapestre, és szolgálatra jelentkezett a Hadügyminisztériumban. Hivatásos vezérkari tisztként a Magyar Népköztársaság Hadügyminisztériumában is vállalta a szolgálatot, előbb, mint zágrábi katonai attasé, ezt követően 1918. december elejétől a hadműveleti osztály balkáni csoportjának vezetőjeként. 1919. január 19-én megválasztották a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) elnökévé. 1919. február 11-én szolgálaton kívüli állományba helyeztette magát, és 25-én Bécsbe távozott, ahol részt vett az Antibolsevista Comité megszervezésében. Április 13-án Belgrádba utazott, ahonnan 23-án érkezett Szegedre. Itt elsősorban a Nemzeti Hadsereg szervezésével foglalkozott, ekkor került Horthy Miklós legszűkebb környezetébe. 1919. május 30-tól formálisan 1919. augusztus 12-ig volt a szegedi ellenkormány hadügyi államtitkára. A MOVE működését a HM 1919. február 13-án felfüggesztette, majd február 22-én feloszlatta. Gömbös a MOVE feloszlatása után arra szólította fel a szervezet tagjait és vidéki fiókjait, hogy illegálisan folytassák tovább a szervezkedést. 1919. augusztus 7-én érkezett Budapestre. Ekkor a MOVE újjászervezésével foglalkozott, s a hivatásos katonai pályával végleg szakítva a politika irányába fordult. Valamikor 1919 őszén belépett a kisgazdapártba, s 1920 nyarán a tiszántúli nemzetgyűlési választásokon Törökszentmiklós mandátumával bekerült a parlamentbe. 1921 októberében fontos szerepet játszott a visszatérő IV. Károly király csapataival szembeszálló kormányhű erők mozgósításában: az általa mozgósított egyetemi zászlóaljnak az 1921. október 24-i győztes budaörsi csatában igen fontos szerepe volt. 1922 februárjában a kormánypárt, az Egységes Párt ügyvezető alelnöke lett, s 1922-től haláláig Abádszalók mandátumával volt jelen a parlamentben. Az Egységes Pártban a fajvédő irányzat vezetője volt, és az egész pártot ebbe az irányba akarta elmozdítani (ez a fajvédelem nem azonos a későbbi hitleri náci fajvédelemmel!). Ez gróf Bethlen István és a többség ellenállásába ütközött. Bethlen és Gömbös között a nyílt szakítás 1923. augusztus 2-án, az Egységes Párt értekezletén következett be, melyen Gömbös élesen bírálta a kormány gazdaérdekeket sértő politikáját, a nagyarányú kölcsönök, hitelek felvételét, továbbá követelte a kormány átalakítását, és a határozott, keresztény nemzeti politika folytatását. Gömbös szerint a népszövetségi kölcsön az állami önállóságról és az elszakított területek visszaszerzéséről történő végleges lemondással jelentett egyet. A pártértekezlet után bejelentette a fajvédők kilépését az Egységes Pártból. 1924. november 13-án megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, amely ezt követően a kormánypárt jobboldali ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben. Második feleségét, Szilágyi Erzsébetet, akit 1926. július 8-án vett feleségül, politikai-közéleti tevékenysége során ismerte meg: a MOVE-ban kerültek közelebbi kapcsolatba, ugyanis a hölgy a MOVE női szakosztályának elnökeként tevékenykedett. Pártja 1926-os választási kudarca után Gömbös tudatosan készült a kormányzati hatalomba való visszatérésre: 1928. szeptember 4-én bejelentette, hogy elérkezett a párt feloszlatásának ideje. Visszatérését a kormánypártba maga Horthy szorgalmazta. 1928. október 5-től honvédelmi államtitkár lett, 1929. június 16-án a kormányzó a margitszigeti MAC pályán tartott ünnepség keretében vitézzé avatta, 1929. október 10-től honvédelmi miniszter (ezt a tisztet egészen 1936. szeptember 1-jéig látta el), munkája elismeréseként 1930. március 1-jén Horthy szolgálaton kívüli tábornokká, majd 1934-ben szolgálaton kívüli altábornaggyá léptette elő. 1933. július 17-én felesége tragikus hirtelenséggel elhunyt. A gyászév leteltekor úgy döntött, hogy ismét feleségül veszi Bécsben, sógorainál élő első feleségét. 1934. augusztus 23-án újból házasságot kötöttek.
Gömbös mindössze 46 évesen, az akkori Európa legfiatalabb kormányfőjeként vehette át Horthy Miklós kormányzótól 1932. október 1-jén miniszterelnöki kinevezését. 1932. október 1-jén közzétették az első Gömbös-kormány névsorát, s nagy feltűnést keltett a politikai közvéleményben, hogy egyetlen arisztokrata sem akadt a miniszterek között. Gömbös a „magyar feltámadás” jelszavát állította középpontba. Miniszterelnöki expozéját 1932. október 11-én mondta el a képviselőházban. Kormányprogramját (a magyar parlamentáris gyakorlatban szokatlan módon) – precíz katonaként – írásban és pontokba foglalva hozta 1932. október 26-án a nagy nyilvánosság tudtára, a 95 pontból álló ún. Nemzeti Munkatervben. A nagyszabású ígéretgyűjteménynek az „öncélú nemzeti állam” megteremtése, a „nemzeti öncélúság” hirdetése volt a koherens összetartó elve. Gömbös hatalomra kerülését követően a kormányzat – főleg az első két évben – jelentős eredményeket ért el. 1932. október 27-én az Egységes Pártot átnevezték a gömbösi program szellemének megfelelőbb Nemzeti Egység Pártjává.
Gömbös külpolitikája a Bethlen által kijelölt nyomvonalon folytatódott. 95 pontos programjában ismét meghirdette a békés revízió jelszavát, az előző hónapok megtorpanása után pedig hozzáfogott a magyar – olasz kapcsolatok kiszélesítéséhez: első hivatalos külföldi útja Rómába vezetett (1932. november 10 – 13.). Főként abban alakult ki egyetértés a gazdasági együttműködésen túl, hogy az olasz – magyar kooperációt elsősorban Ausztriával lehetne kiegészíteni. XI. Pius pápa november 12-én fogadta Gömböst, aki megkapta a nem katolikus kormányfőnek járó legmagasabb pápai kitüntetést, a Pius Rendet. Az első Hitler – Gömbös-találkozóra 1933. június 17 – 18-án került sor. A leendő találkozón Gömbös négy kérdést kívánt felvetni: a magyar – német kereskedelmi kapcsolatokat, az Anschluss kérdését, a magyar területi revíziós igényeket, továbbá a magyarországi német kisebbség helyzetét. Gömbös Hitler külön repülőgépén érkezett Berlinbe. Itt a Führer megkülönböztetett udvariassággal fogadta és kezelte. A Gömbös – Hitler-tárgyalások előmozdították a magyar mezőgazdasági cikkek elhelyezését (1933. június 22-én már aláírták az I. magyar-német kereskedelmi pótegyezményt). Azonban igen fontos kérdések eltérő megítélése mutatkozott meg. Ezek közül Gömbös számára a legfájdalmasabb az volt, hogy a Führer kertelés nélkül megmondta: a magyar revíziós igényeket csak Csehszlovákiával szemben hajlandó támogatni. Miniszterelnökségének első felében Gömbös igen aktív külpolitikai tevékenységet folytatott, gyakran utazott külföldre: az első bécsi hivatalos vizit 1933. július 9 – 10-én a berlini utat próbálta ellensúlyozni; 1933. november 27-én a kereskedelmi szerződés végett ismét Bécsben járt. 1933. július 26 – 28-án újra Rómába vezetett az útja, s ekkor a fő téma Magyarország fegyverkezési egyenjogúsítása volt. Ankarában 1933. október 22-én Kemal Atatürkkel török – magyar barátsági szerződést írt alá, Rodostóban a restaurált Rákóczi-házat avatta fel. Az 1934. március 14-én aláírt római jegyzőkönyvek tekinthetők Gömbös legjelentősebb külpolitikai sikerének.
Gömbös belpolitikai elképzeléseit a gazdasági válságból való kikerülést hatékonyan szolgáló gazdaságpolitikával (Imrédy Béla), és a revízióhoz is közelebb vivő külpolitikával (Kánya Kálmán) támasztotta alá. Kormánya komolyan vette a gazdavédelmet: elsősorban a birtokos parasztság adóterheinek csökkentését hajtották végre. A jóvátételi fizetések elengedése, illetve a korábban felvett kölcsönök kamatainak csökkentése általában véve a nemzetgazdaságra is háruló terhek enyhítését jelentette. Gömbös pozíciója a szemmel látható gazdasági eredmények nyomán stabilizálódott. A Nemzeti Munkatervnek megfelelően megvalósult a 48 órás munkahét, törvényt alkottak a családi hitbizományról és a telepítésről. Lassan kilábalt az ország a gazdasági válságból, mérsékelt konjunktúra vette kezdetét, s jótékony hatását mindez a politikában is éreztette. Gömbös 1933-ban keresztülvitte a kormányzói jogkör újbóli kiterjesztését: a kormányzó ezzel megkapta az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának jogát. A kormányt 1935. március 4-én Gömbös átalakította.
Egyik legfontosabb érdeme abban áll, hogy a népi politika meghirdetésével a magyar társadalom, elsősorban a falu szociális bajainak felvetését lehetővé tette.
Egyik külpolitikai célja Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismertetése volt. Mussolinitől is ennek támogatását kérte, konkretizálva előtte kormánya revíziós (területi) igényeit: Gömbös a Felvidék magyarlakta déli részeire, az alföldi magyar tömb Romániától való visszacsatolására – a Székelyföld autonómiájával –, és a Bácska, Muraköz magyarlakta részeire jelentett be igényt. 1928 – 1936 között megvalósult az általános védkötelezettség, egy hatékony nyilvántartási és mozgósítási rendszer épült ki. Komoly eredményeket hozott a hadseregen belül a tüzérség fejlesztése, a légierő fejlesztése pedig 1935-től vett nagyobb lendületet. Gömbös 1935 elején 25 tábornokot nyugdíjaztatott, és helyükre már a saját nemzedékének tehetséges, új mentalitású tisztjei kerültek. Az ő honvédelmi miniszteri ténykedése nyomán a 80 000-es létszámhoz közelítő magyar királyi honvédség szervezete, vezénylete alkalmassá vált arra, hogy gyorsan fejleszthető legyen a változó feltételek között is. Második németországi útjára 1935 szeptemberében került sor, melynek során megállapodás született egy (a Gömbös-kormány időszakában különben nem realizálódott) üzletről, amelynek értelmében a magyar kormány német fegyverek vásárlására 100 millió márkás hitelt vett volna fel. 1936 tavaszán az itthoni politikacsinálók elérkezettnek látták az időt arra, hogy Gömböst félreállítsák. Ehhez nem is volt másra szükség, mint hogy Bethlen segítségével megnyerjék Horthy kormányzó egyetértését is. 1936. május 14-től egyre súlyosbodó vesebaja kezeltetésére Gömbös három hónapos betegszabadságra ment. A kormányt ez idő alatt a földművelésügyi miniszter, Darányi Kálmán ügyvezető miniszterelnökként vezette. Augusztus közepén Gömbös ismét munkába állt, de alig két hét múlva munkaképtelenné vált. Münchenben, 1936. október 6-án, reggel 8 óra 20 perckor veseelégtelenség következtében elhunyt. Ötvenéves volt.
Gömbös Gyula a két világháború közötti magyar történelemnek a korszellemet megtestesítő, markáns alakja volt, azok közül való, kik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar lélek feltámadásához, s ezzel együtt ahhoz, hogy Magyarország s a magyar lélek európai viszonylatban is egyedülálló tekintéllyel bírjon. Lelke mélyén élete végéig katona maradt, a katonákra jellemző tulajdonságokkal. A fényűzést a háztartásban és az étkezésekben sem szerette. Tisztességes, megvesztegethetetlen ember volt. Amikor lehetővé tette anyagi helyzete, Nagytétényben vett házat, ott kertészkedett, főleg őszibarackfáit és méhesét gondozta. Az öncélú magyar nemzeteszme, a magyarság mindenekfölötti hirdetőjének és védelmezőjének emlékét őrizte és ápolta az e célból alakult Gömbös Gyula Társaság. Halála után az ő programja, az általa kijelölt út a következő évtized magyar politikáját nagymértékben meghatározta.
A Délmagyarország 1936. október 7-i, szerdai lapszámában Gömbös Gyula halálára címmel egy nekrológ olvasható, benne a következő mondatokkal: „Shakespearei szavak illenek ravatala mellé: »Ez férfi volt.« Politikáját lehetett helyeselni és lehetett támadni, törekvéseit lehetett támogatni és lehetett kifogásolni, mindez az ember megítélését nem zavarja s a gyász túlzása s a kegyelet fölnagyítása nélkül el lehet róla mondani, hogy nehéz időkben nagy szolgálatokat tett nemzetének s tiszta kézzel és tiszta meggyőződéssel állt tragikus sorsú nemzetének szolgálatára.”
