Csinszka, a tragikus sorsú, sokoldalú művész

A Magyar Hírlap 2018. június 11-i (hétfői) számában (51. évfolyam 133. szám) jelent meg Petrovics Gabriella beszámolója és összefoglalója a Polgárok Házában, 2018. június 6-án megtartott előadásomról, s azzal együtt eddig megjelent két Csinszka-kötetemről.

Petrovics Gabriella írása, mely egyben objektív, érdemi értékelő kritika is, nem csupán az aznapi Magyar Hírlapban volt olvasható, hanem a lap online felületén is elérhető:

http://magyarhirlap.hu/cikk/120422/Csinszka_a_tragikus_sorsu_sokoldalu_muvesz

Csinszka, a tragikus sorsú, sokoldalú művész

Boncza Berta nemcsak Ady Endre és Márffy Ödön múzsája, hanem önálló alkotó is volt

Petrovics Gabriella – 2018.06.11. 00:31

Szent vagy szörnyeteg – Csinszka élete és életműve címmel tartottak könyvbemutatókkal egybekötött irodalmi beszélgetést a minap a Polgárok Házában. Vastag Andrea történész, irodalomtörténész, a Csinszka-könyvek szerzője az esten több oldalról rávilágított, mitől is volt Ady Endre és Márffy Ödön felesége „Halálraszánt, kivételes virág”.

Vastag Andrea fiatal kutató 2016-ban és 2017-ben írt két szakkönyvével megteremtette a Csinszka-szakirodalmat – mondta bevezetőjében Raffay Ernő történész, az irodalmi est moderátora. A szerző ugyanis a sok egyoldalú, elfogult könyv és tanulmány után elfogultság nélkül, objektívan mutatja be egy fiatal erdélyi nő életét. A könyvek Boncza Bertát mint embert és művészt ábrázolják, aki ember maradt az embertelenségben, otthont teremtett költő férjének, a hotelszobák lakójának – aki viszont testileg és lelkileg is bántalmazta őt.

A szerző a Csinszka – „Halálraszánt, kivételes virág” című, a Két Hollós Kiadónál megjelent négyszáz oldalas, életrajzi nagymonográfiájában Boncza Berta életét merőben új tudományágak és szemléletmódok eredményeinek alkalmazásával írta meg, úgy, hogy minden egyes fejezetben a lényeget, Csinszka lelkét kutatja. Vastag Andrea az irodalmi esten hangsúlyozta, a kötet tele van soha nem látott fotókkal – ilyen például a Csinszka kutyájáról, Ady Katiról készült 1928-as fénykép.

A szerző elmondása szerint öt-hat évvel ezelőtt kezdte el tanulmányozni a Csinszka-szakirodalmat, amelynek felfedezte hiányossá­gait, ugyanis átfogó, életrajzi nagymonográfiát nem írtak Boncza Bertáról. Majd megjegyezte, kizárólag tények, források alapján született a kötete. Célja az volt, hogy az emberi, lelki oldalról mutassa be Csinszkát. Boncza Berta tragikus sorsú nő volt, aki gyakorlatilag anya és apa nélkül nőtt fel, s minden bizonnyal a szomorú családi háttér okozta személyiségbeli torzulásait – mondta az irodalomtörténész.

Az Adyval való házassága kész őrület volt, míg Márffy Ödön festőművész mellett nyugodt, csendes élet és biztonság vette körül. Mint Vastag Andrea rámutatott, Márffy Ödönnel már korábbról ismerték egymást, de nem szerelmi házasság volt az övék, hanem két felnőtt ember találkozása, szövetsége. A Szamóca utcai budai villájukban nyüzsgő társasági életet szeretett volna Csinszka élni, s rajongó barátságot ápolt Bárczy István jogásszal, politikussal és Mikes Lajos újságíróval, szerkesztővel is. Mikeshez verset is írt, amely megtalálható a Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal című, szintén a Két Hollós Kiadónál megjelent kötetben.

Vastag Andrea ebben a könyvben adta ki Csinszka eddig megjelent és eddig még soha nem publikált verseit, rajzait, festményeit. A kötetből egyértelműen kirajzolódik, hogy Csinszka nem csak Ady Endre és Márffy Ödön felesége és múzsája, hanem önálló alkotó személyiség volt. A kiadványban Boncza Berta 1931-ben megjelent verseskötetét, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában és a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban található, eddig kiadatlan Csinszka-verseket teszi közzé. A könyv különlegessége, hogy nemcsak a költemények nyomtatott, hanem az eredeti, kézzel írt változata is olvasható – ezzel válik Csinszka költészetének bemutatása teljeskörűvé a szakirodalomban. A publikált műalkotásokról hat elemző tanulmányt közöl a szerző, így a forrásközlés mellett Csinszka művészeti életművének tudományos elemzése is megtörténik. A kötet további érdeme, hogy a versek mellett bemutatja Csinszka képzőművészeti alkotásait is: rajzokat, festményeket, karikatúrákat. Vastag Andrea kiemelte, három nagyobb szerkezeti egységre tagolta könyvét: Az első egységben az 1931-es Csinszka-verseket közli, a második egységben kaptak helyet azok a költemények, amelyek eddig még sehol nem jelentek meg, míg a könyv harmadik egységét a hat tanulmány képezi.

Csinszka halálával kapcsolatban Vastag Andrea hangsúlyozta: bár, a mendemondák szerint öngyilkos lett – ezt azonban a mai napig semmilyen dokumentum nem bizonyítja –, a tények azt támasztják alá, hogy agyvérzésben halt meg. S rémisztő, hogy 1925-ben, kilenc évvel halála előtt írt, Egy szép órában, kedvesem kezdetű versében szinte pontosan megjósolta, leírta halála körülményeit. A szív és vér, valamint a játék visszatérő motívum a költeményeiben – jegyezte meg a szerző. Csinszka 1934. október 24-én halt meg, és két nappal később jelent meg Diószeghy Miklós újságíró interjúja a Budapesti Hírlapban, Utolsó beszélgetés Csinszkával címmel, amelyben így vall: „Túl a férjeimen, Adyn és Márffyn: vagyok”, önálló emberként „a magam életét is szeretném élni.”