Lenkey Zoltán Petőfi és Szendrey Júlia című rézkarca. A kép forrása: https://www.omnia.ie/index.php?navigation_function=2&navigation_item=%2F2064401%2F_mmm_MMMMUSEUM305549&repid=1

192 éve ezen a napon, 1828. december 29-én látta meg a napvilágot Keszthelyen Szendrey Júlia, Szendrey Ignác gazdatiszt és a horvát-örmény felmenőkkel rendelkező Gálovits Anna római katolikus szülők elsőszülött gyermekeként. Anyakönyvi lapja alapján 1829. január 1-jén keresztelték meg a keszthelyi római katolikus plébániatemplomban római katolikusnak Juliannát is – a csupán megkeresztelésének időpontját tartalmazó dokumentumban e név szerepel, nem Júlia –, kinek pontos születési dátuma ezen okiratból nem derül ki. Születésének napjaként a köztudatban a december 28-i dátum is elterjedt, és az életével foglalkozó munkákban szintén találkozhatunk vele, de mivel születésnapját maga is minden évben december 29-én tartotta, utóbbi dátum vált hivatalosan elfogadottá.

Szülőföldjétől, a Balaton vidékétől igen hamar, még gyermekként el kellett szakadnia, hiszen 9–10 évesen Mezőberénybe került, ott élt és a Wenckheim kastélyban működő iskolában tanult. A család innen költözött Erdődre, ahol Szendrey Júlia édesapja gróf Károlyi Lajos uradalmi felügyelője lett. Szendrey Júlia csak 1844-től lakott életvitelszerűen családjával Erdődön, mert 1840 és 1844 között Pesten – a módos magyar nemesi családok körében akkoriban igen divatosnak számító –, Tänczer (Lejtei) Lilla lánynevelő intézetében tanult.

Szülővárosát, a Balaton környékét csak az 1850-es években láthatta újra: ekkor vett részt azokon a balatonfüredi fürdőkúrákon, melyektől orvosai nőgyógyászati (és azzal együtt lelki, idegi eredetű?) panaszainak csökkenését remélték. Ezen időszakban látogathatott el annyi idő után Keszthelyre is.

Az ember szülőföldjét, azt a helyszínt, várost, ahová emlékek kötik, soha nem felejti el, még akkor sem, ha valamiért el kellett hagynia, vagy ha épp gyermekként látta utoljára: szülőföldünk, illetve ahol sok időt töltöttünk, még ha életünk első 9-10 évét is, az a táj, azok az épületek mindig vissza fognak térni emlékeinkben, álmainkban.

Szendrey Júlia töredékben maradt, dátumozást nem viselő, valószínűleg ekkor, az 1850-es években született, szülőföldjéről szóló költeményei is a Balaton tájaihoz, szülőföldjéhez fűződő mély kötődéséről tanúskodnak. Ilyen verse például a Balaton táján című, melynek kézirata az MTA Kézirattárában található Szendrey Julia költeményei címmel ellátott, „K 524” jelzetű füzetben olvasható:

Szülőföldem tündérországába

Ide jöttem meggyógyulni én,

Gyógybalzsamként szívni levegőjét

Vagy meghalni szülőkebelén.

Oh gyógyíts meg, jó szülőm, örökre:

Fogadj engem, nyugonni, öledbe!

           _____________

E kötődést példázza a szülővárosához, Keszthelyhez szóló, ugyancsak töredékekben fennmaradt verse, melynek kézirata ugyanúgy az MTA Kézirattárában őrzött „K 524” jelzetű füzetben található:

Keszthelyen

Ez hát a föld, a hol én születtem,

Az első könnyet a hol hullatám,

Nagyobb áldást mondanék reá ugy

Ha utósó könnyem itt sírhatnám!

         _____________

Számomra nincsen, nincsen gyógyulás,

Szép szülőföldem, adj nekem halált!

         _____________

Szíve hosszú szenvedések után, 1868. szeptember 6-án – egyes források, például Szendrey Júlia egyik életrajzírója, Jakab Ferenc szerint 1868. szeptember 8-án – szűnt meg dobogni. Furcsa, szimbólumértékű mozzanata Szendrey Júlia sorsának – mi több, erdődi kötődésének, hiszen, akárcsak szülőföldjéhez, Petőfivel való szerelme és házassága révén Erdődhöz is nagyon erős szálak fűzték –, azzal együtt első férje iránt érzett szerelmének sorsszerű bizonyítéka, hogy, még ha a szeptember 6-i halálozási dátumot fogadjuk is el helyesnek, két nap híján pontosan 21 évvel később azon a napon halt meg, mikor az erdődi kastély kápolnájában igent mondott Petőfinek.         

Szendrey Júlia haláláig álmodott Erdődről és Petőfi Sándorról. Halála után végre újra találkoztak? A bizonyosságért Júlia Erdőd című írásának következő sorait idézzük:

„A várdombbal épen szemben nyúlik el hosszu, egyenes fasor, tölgyóriásokból, mely egy igen szép, tölgyerdőbe vezet melyen keresztül ismét egyenes vonalokban hosszában s széltében ismét más fasorok vezetnek. A falu és az erdő között fekszik egy kis rét, oly közel a házakhoz, mintha ölében nyugonnának azok. Ez a páratlan szépségü rét, melyen több volt a tarka virág, mint a zöld fű, ki-kicsillámló keskeny vízszalagaival fölékesítve, mik keresztül-kasul futkosának rajta! Jobbra a fasor mellett a kert, mely mögött az erdő kezdödik, hol a sok nefelyejtset s a szép piros szamóczát szedtem. Még inkább jobbra az a széles, hosszu kocsiut, melyen szemeim sokszor oly vágygyal csüggtek, melyen mérföldnyire észre lehetett a porfelhőt venni s a lódobogást meghallani. Mily sovárogva tekintettem rajta végig sokszor, igen sokszor! Mikor aztán végre reményem valósulását hittem fölismerhetni a közelgő alakban, miként gyúlt ki arczom és sápadt el egyszerre, mily vadul dobogott szívem s remegve, szédülve dőltem a kerítéshez, mi mellett a buján tenyésző fagyalbokrok erős illatu fejér virága kábulással tölté el lankadozó fejemet. Ilyenkor nem tudtam, álmodom-e boldogságomat, vagy a valóságban közelg-e az felém! Oh Erdőd, Erdőd! láthatnálak-e ugy, mint akkor láttalak, mikor benned volt menyországom, mikor földedet tapodta, árnyaidban pihent s virágaidban gyönyörködött az, ki legmerészebb vágyaim elért tárgya volt, kinek egyetlen tekintete, egyetlen futó érintése elég volt arra, hogy előttem szent ereklyévé tegyen mindent, mi őt környezé. Láthatnálak-e ugy, mint akkor….”

Szendrey Júlia idézett alkotásának nyomtatott változata a Mikes Lajos-féle Szendrey-naplókiadásban (Mikes Lajos Dernői Kocsis Lászlóval 1930-ban kiadta Szendrey Júlia addig ismeretlen naplóját, leveleit, valamint halálos ágyán tett vallomását) megjelent ugyan, s annak újabb kiadásaiban szintén szerepel, viszont ennek a Szendrey-írásnak az eredeti kéziratát napjainkig sem Mikes, sem pedig a Szendrey-Napló többi kiadója nem közölte.

A 2018 augusztusában megjelent, általam összegyűjtött és sajtó alá rendezett Szendrey Júlia összes költeményeit tartalmazó kötetben, valamint annak most, 2020 novemberében a baróti Tortoma Könyvkiadónál megjelent második, bővített, átdolgozott kiadásában (amint a versek mellett szintén megtalálható azok eredeti kéziratának másolata) az Erdőd című Szendrey-írás teljes, az MTA Kézirattárában „K 525/1” jelzetszám alatt található kéziratát is közzétesszük, nyomtatott változata pedig e kötetekben az eredeti kézirat alapján olvasható. 

Emlékezzünk meg ezekben a napokban e jeles magyar nőről, feleségről, édesanyáról, költőről, íróról és műfordítóról, kit az utókor – legalábbis idáig – méltatlanul elhanyagolt!