„Nem akarok szenvedni! Hátat akarok fordítani a szenvedésnek, le akarom dobni, el akarok futni előle. Nem a testi gyötrelmektől rettegek annyira, nem. Nem attól elsősorban. Azt képzelem, azt tapasztaltam is, azt akarom hinni, hogy: a testi szenvedést könnyebben elviselem, mint azt, amely mivoltommal, belső természetemmel szenvedtet mindhalálig. Nem akarok szorongani, aggódni, szenvedni – nem akarok.

                          Azt feleli Kempis Tamás:

»Ameddig terhedre esik a szenvedés, és futni igyekszel előle, mindaddig rosszul áll dolgod, és akárhová mégy, magaddal viszed énedet, és mindenütt magadra találsz.«”