Az 1940-es évek kedvelt magyar színésznője volt. Saját elmondása szerint jobban ki tudott teljesedni filmes karakterek megformálásában, mint színpadi szerepekben:

„A színpad valahogy rosszul kezdődött számomra. Mindjárt kezdetben, túlságosan nehéz szerepeket kaptam, nem volt hozzájuk elég rutinom, tapasztalatom. Ezt a színpadon kellett volna megszereznem türelmes vezetéssel... A film közelebb áll hozzám. A filmben sohasem csalódtam és a film sem csalódott bennem.”

Édesapja, aki gyakran fogadott lóversenyeken, terrorizálta és szíjjal verte a családot, s lánya ennek következtében különösen sokat szenvedett, ez pedig aztán egész életére kihatott.

Karády Katalinra emlékezve jó szívvel ajánlom a Szováthy Éva című filmet, nagyon tanulságos, elgondolkodtató történet, kiváló szereposztással. Itt tekinthető meg:

https://videa.hu/videok/film-animacio/szovathy-eva-1943-mozizoom-U2hldzYX7uArJ0Ce

Deák Mária:

A Végzet Asszonya

Karády Katalin emlékére

Ez csak egy szerep; A Végzet Asszonya.

Jöttem, éltem, hangom búgó varázs.

Fekete-fehéren maradtam veletek,

mint különös tündöklő árny, hamvadás.

Élt a kép, s útra kelt sok szóbeszéd.

Szőke szépség - a tünemény alkonya.

Maradtam én búskomor, fekete;

Végzet Asszonya.

Az álmaim s magányom rózsalángja,

bennetek maradt melankólia.

Minden vágyam, kóbor reményem illata,

mint csábító tavaszi magnólia.

Gyönyörű életem pompával telt.

Vörös égen gond-szél repített tova.

Szívembe tőrként hasított a vád;

Végzet Asszonya.

Magammal vittem a csillagfényt rejtve.

Messze, idegen, különös világ

lett otthonom, de velem jöttek a dalok.

Édes hazám felé szálltak az imák.

Gyakorta sírtam. Nem látta senki.

És hallgatott a száműzött éjszaka.

Büszke karakter, ez csak egy szerep;

Végzet Asszonya.