200 éve született Jókai Mór

vasarnapiujsag-1904-.jpg

Jókai Mór az 1904. május 8-án megjelent Vasárnapi Ujságban.

 

Midőn 1904. május 5-én Jókai meghalt, az egész ország gyászolta őt: alig akad rá példa, hogy egy nemzet ennyire megbecsülte volna íróját. A halála utáni napokban a korabeli lapok szinte kivétel nélkül rögtön az első oldalon gyászkeretes beszámolóban emlékeztek meg a 79 évet élt ásvai Jókay Móricról (az író 1848. március 19-én megjelenő lapjában, az Életképekben írta le először így a nevét: Jókai), kinek műveit számtalan országban számtalan nyelvre lefordították, s külföldön a legnagyobb népszerűségnek az ő regényei örvendtek az akkor élt magyar szerzők közül. Temetése nagy pompával ment végbe a fiumei úti Kerepesi temetőben, melyen I. Ferenc József király is képviseltette magát. Jókai kortársa, Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című életrajzában írja: „[1904] Május 9-én szürke tavaszi délután, aminőket Turgenyev szeretett, a felhők mögött bujkáló napfénynek részint jelenlétében, részint távollétében volt a Jókai temetése a Múzeum előcsarnokából. Onnan vitték ki koporsóját, ahol a Kossuthé állt ezelőtt néhány évvel. Nagy temetés volt az állam költségén, aminőt csak a magyarok tudnak rendezni a legnagyobbjaiknak. Jelen volt a király Apponyi udvarnagy által képviselve, ott álltak a koporsó körül a rokonokon kívül a miniszterek, az ország nagyjai, zászlósai, a parlament tagjai, a vármegyék és a városok küldöttségei ahogy ez lenni szokott. Tizenkét nehéz szekér görnyedezett a koszorúkkal a halottas kocsi után. Ilyen pompával viszik a kiégett napot, hogy elássák a földbe.”

Herczeg Ferenc Jókai Mór emléke című, a Magyar Figyelőben Jókai halála után tíz évvel megjelent írásában Az arany ember kapcsán Jókai következő szavait idézi: „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve: ezt fordították le a legtöbb nyelvre…” Jókai regényeiért a francia olvasóközönség is rajongott, kik az írót „Monsieur Morisz Zsoké”-ként emlegették.

Az Uj Idők Lexikona (1939) szerint a magyar írók között Jókai Mórnak van a legnagyobb szókincse, szavainak száma kb. 20 000.

„Jókaiban a magyar faj legszebb tulajdonságai fejeződnek ki, lelkében úgy tükröződik a nemzet lelke, mint a tó tükrében a csillagos ég.  A ki őt ismeri, meg kell szeretnie s a ki őt szereti, megszerette a magyar nemzetet.” – írja Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujság 1904. május 8-án megjelent lapszámának Élet- és jellemrajzaiban.

 

vasarnapiujsag-1904.jpg

Jókai Mór az 1904. május 8-án megjelent Vasárnapi Ujságban.

 

Regényeiben és elbeszéléseiben Jókai a magyar múlt legkülönbözőbb korszakait bejárva minden oldaláról megvilágítja a korabeli magyar életet. A történeti hűséghez ugyan nem minden esetben ragaszkodik, ám bravúros mesemondásával, lebilincselő elbeszélőtehetségével, az emberi gyarlóságon felülemelkedő örök emberi humorával az egyik legnépszerűbb magyar regényíró. Jókai műveinek és egyéniségének talán legalapvetőbb varázsa az a gyermekiesség, mellyel, bár a legkeserűbb megpróbáltatásokon ment keresztül, de kortársai visszaemlékezései és életrajzi feljegyzései alapján az „igazi” élet gonosz és nyers ízének megismerésétől mindvégig megkímélődött. Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete szerint vonzó egyéniség volt, szelíd, nyájas és mindenki iránt előzékeny, a bántalmakkal szemben türelmes. Külseje, lágy arcvonásai, ábrándos kék szemei azt a gyermeki romlatlanságot és tisztalelkűséget fejezik ki, mellyel műveiben a legösszetettebb lelki szituációk kulcsának megleléséhez, a legszerteágazóbb témák elmeséléséhez is a legkisebb megrettenés nélkül fogott neki, s e gyermekiesség magyarázza meg rendkívüli termékenységét is. Jókai szemével látva minden magyar férfi és minden magyar nő jó: alattomos szörnyetegek képében akadnak ugyan kivételek történeteiben, de gyermeki ártatlanságával az emberekről alapvetően a jót feltételezi, mely rendszerint győzedelmeskedik is a gonosz fölött. Ez az a pozitív nemzeti szemlélet, mely Jókai műveit a magyarok krédójává teszi: a nemzet minden vereség és fájdalom után talpra tud állni, az élni akarás, a jó szándék mindig erősebb lesz. Maga az élet: ez Jókai hitvallása, az ifjúság szent hite, mely hegyeket mozdít ki a helyükről. Hogy lesz még kikelet Magyarországon, s a jövő a múltnál talán gazdagabban is fog virítani. Jókai világa ugyanakkor egyben az egzotikum világa: nincs olyan szerző, aki irodalmunkban a távolságok szellemét nála jobban képviselné. Saját szavaival: „Elbeszéléseim játszanak a tengereken és azok szigetein, Észak-és Dél-Amerikában, a régi és új Egyiptomban […] Azonkívül még szárnyára eresztve uratlan, léttelen régiókba; az elsülyedt világrészbe, Oczeániába, az eltemetett Leaotungba, a hozzájárulhatatlan északi polus alá, s a jövő század álomországába, sőt a pliocene özönvízelőtti világába.”

Mivel minden alkotásából a magyarság sugárzik, tévedés volna azt gondolnunk, hogy műveit olvasva csupán egzotikus tájakra és világokba utazhatunk: a magyar hon szépségeit még gyakrabban megfestette művei, cikkei és beszédei vásznán, úgy ahogyan azt csak kevés írónk-költőnk tette. A hirtelen jött balatoni vihar színpompájától kezdve, az Alföld síkvidékén át megcsodálja Erdély regényes bérceit, a Hargita havasait. Honszeretete és honismerete által is magasan kiemelkedik többi jeles szerzőnk közül.  Hazánk tájainak gyönyörködtető változatosságát szó szerint is megfestette: művészi sokoldalúságának példája a tihanyi apátságról, vagy a Szent Anna tóról 1853-as, első erdélyi útján készített rajza.  Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 21 kötetes föld- és néprajzi, az egész Birodalmat bemutató, igényes kivitelű, gazdagon illusztrált sorozatot a kiadvány magyar változatának főszerkesztőjeként Rudolf trónörökössel együtt indította meg.

Nem szabad megfeledkeznünk a tényről, hogy Jókai a női lélek nagy ismerőjeként annak összetettségére is felhívta a figyelmet: műveiben az emberek leányai közül főként két típust kedvelt és különített el. Az egyik a forró bűn megtestesítője, kit Az arany emberben Athalie-nak hívnak; a másik pedig a hűvös erényé, kinek az említett műben Tímea a neve. Az éjszaka és a nappal örök hadjáratának egyik ütközeteként fogják ők élet-halál harcukat vívni egymással. A démon, akit Jókai olykor amazonvonásokkal ruház fel, a történetek végén elveszi ugyan méltó büntetését, ám az is nyilvánvaló, hogy alakja közelebb áll az író szívéhez, mint a hófehér angyalé. A tengerszemű hölgy című regényében egy boldogtalan asszony lélek- és sorstörténetét rajzolja meg.

Jókai 1825. február 18-án született Komáromban, kálvinista nemes családból, nemes ásvai Jókay József ügyvéd és nemes Pulay Mária legkisebb gyermekeként. Szülei buzgó református szellemben nevelték. Tanulmányait kitűnő tanulóként Komáromban és a pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte. A második bölcsészeti osztályt Pápán tanulta, itt ismerkedett meg és kötött barátságot akkori osztálytársával, Petőfi Sándorral. Kezdetben a festészet iránt érdeklődött. A kecskeméti református főiskolában már verseket és novellákat írt. Szülővárosába hazatérve gyakornok lett egy komáromi ügyvédi irodában, majd Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. 1845-ben elkezdődött írói pályája. 1847-ben Petőfi Sándorral együtt szerkesztették az Életképeket, majd pedig részt vettek az 1848. március 15-i forradalomban. Barátságuk akkor szakadt meg, amikor Jókai 1848. augusztus 29-én feleségül vette Laborfalvi Rózát, a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjét. Jókait ekkor édesanyja is kitagadta. A szabadságharc idején újságírással kereste kenyerét, 1849 elején a kormánnyal együtt Pestről Debrecenbe menekült, majd vissza Pestre, azután Aradra. Debrecenben a békepárt közlönyét, az Esti Lapokat szerkesztette. A szabadságharc leverését követően a Bükkben bujdosott. Az áprilisi Habsburg-trónfosztást követően csatlakozott a köztársasági párthoz, ezért az osztrák önkényuralom emberei elől kellett menekülnie. Miután felesége felvétette nevét a komáromi tisztikar névsorába, melynek tagjai mind amnesztiát kaptak, Jókai is amnesztiát kapott. Pintér Jenő szerint a bujdosás gyötrelmeitől az íróknak adott amnesztia váltotta meg. Ezekben a legsivárabb esztendőkben dolgozott a legszorgalmasabban, többnyire álnév alatt. 1863-ban Hon címen napilapot alapított, s az itt megjelent cikkek miatt egy időre be is börtönözték. 1861-től országgyűlési képviselő, parlamenti szónoklataival nagy sikereket ért el. Mikor 1896-ban, mint a karcagi választókerület kormánypárti jelöltje, kibukott a képviselőházból, a király a főrendiház tagjává nevezte ki. Laborfalvi Róza 1886-ban elhunyt. Ezt követően háztartása vezetését fogadott leánya, Jókai Róza vette át, aki később Feszty Árpád festőművészhez ment férjhez, s velük együtt Jókai is a Bajza utcában álló művészház első emeletére költözött. Nyáron többnyire svábhegyi nyaralójában vagy balatonfüredi villájában tartózkodott. 1899-ben újra megnősült: Nagy Bella fiatal színésznőt vette feleségül. Második házasságát a közvélemény elítélte és rossz néven vette, hisz Jókai egy magasabb szellemi síkban élt, amit csak kevesen érthettek. A Nagyváradi Napló hasábjain 1901. november 7-én A poétakirály és felesége című cikkében Ady Endre a következőket írta:

„A Jókai-pár vagy Jókainé jövetelénél országra szóló tüntetést csináljon Nagyvárad. Minden szeretetünk, rajongásunk és – elkeseredésünk egyesüljön egy impozáns, nagy hullámú ünnepben, mely elfojtsa teljesen a hitvány obskurusok aljas lármáját. Hangos, nagy tüntetésben egyesüljünk, melynek melegségét, bensőségét teljes erejében érezzék meg a szent öreg ember s az ő Seherezádéja, ki áldott legyen, hogy ifjúvá és boldoggá tette a mi nagy öregünket!… Várjuk, nagy ünneplő kedvvel a királyt és királynét, kikről tündér-mesék fognak majd tündérien zengni sok száz esztendő múlva is…”

A házaspár sokat utazott: jártak Kolozsváron, Abbáziában, Párizsban, utolsó útjukon Nizzába is eljutottak.

A Magyar Nyelvőr 1917. január – februári számában közli a Rákosi Jenő lapjában, a Budapesti Hirlap 1893. október 14-i számában Jókai és a Mór címmel megjelent, egy névtelen olvasó által beküldött történetet: „Öreg ember vagyok, de az én tudomásom szerint hajdanában Jókai mindig Móricnak irta a nevét, amig a Mór olyan általánossá nem lett, hogy kénytelen volt igy hivatni magát. Eleget küzködött ellene annak idején, mindig mondta, hogy »Móric vagyok én, nem pedig Mór. Ki látott valaha ilyen bolond nevet: Mór?« Akkor történt, hogy az öreg Tóth Lőrinc, akkor még fiatal poéta és világfi, levelet irt neki, amelyen a divatos cim volt:

 

Tek. Jókai Mór urnak.

 

Jókait nagyon fölboszantotta ez a levél, és rögtön felelt Tóth Lőrincnek, megirván, hogy régi magyar nemes ember ő, nem pedig szerecsen, senki őt Mór-nak ne titulázza. »Ne sajnáld tőlem azt az –ic-et a nevem végén!« – mondta, a borítékra pedig szép kalligrafiával ezt a cimet irta föl:

 

Tek. Tóth Lőr urnak.”

 

Herczeg Ferenc szavaival Jókai Mórból semmi sem halt meg, csak a teste. Mint azt Petőfi Sándor barátságuk hajnalán hozzá írta:

 

„Te állasz ott… csak te… magadban…

Téged le nem dönthettenek.”

 

Írásomat a Magyarságkutató Intézetnek készítettem, Jókai Mór halálának 116. évfordulójára. Írásom 2020. május 4-én megjelent a Magyarságkutató Intézet honlapján (https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/evfordulok-hu/116-eve-halt-meg-jokai-mor), valamint 2020. május 5-én a Magyar Nemzet Online felületén (https://magyarnemzet.hu/kultura/2020/05/az-egesz-orszag-gyaszolta-a-ma-116-eve-elhunyt-jokai-mort).

Raffay Ernő blogja:

Raffay Andrea MTMT:

Friss topikok

Címkék

130 éve született Boncza Berta (4) 156 éve hunyt el Szendrey Júlia (1) 1866-os kolerajárvány (1) 200 éve született Jókai Mór (1) 35 éve hunyt el Karády Katalin (2) 45 éve hunyt el Ignácz Rózsa (1) 74 éve hunyt el Bajor Gizi (1) 90 éve hunyt el Boncza Berta (3) Adolf Hitler (1) Ady-kultusz (2) Ady Endre (6) Áldva legyen minden ami fáj (11) Aletta van der Maet (1) Álkeresztények (5) Általános védkötelezettség (1) Ami örök (4) Andrási Attila (1) Ankara (1) Anschluss (1) Antibolsevista Comité (1) Anyanyelve magyar (2) Anya Író Színésznő (2) An Ocean Of Strange Islands (1) Apáczai Csere János (1) Áprily Lajos (2) Arany János (3) Árva Bethlen Kata grófnő (1) Ásvai Jókay József (1) Ásvai Jókay Móric (1) Aszcendens (1) Asztrológia (1) Aulich Lajos (1) ÁVH (1) Az álkereszténység kora (9) Az álkeresztény embertípus kvintesszenciái (4) Az aradi vértanúk (1) Az aradi vértanúk emléknapja (1) Az arany ember (1) Az egészségtan tanítása (1) Az első nemzeti színű kokárda (1) Az önmagát nemzetinek és kereszténynek mondó budapesti kormány (1) Az örök szerelemről (6) Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1) A Bánk bán ősbemutatója (1) A beszéd- és értelemgyakorlat tanítása (1) A felmagasztosult női ideál (1) A feminizmus hazugságai (4) A Gyulai-család sírboltja (1) A hableányok nem tudnak sírni (10) A Halálraszánt kivételes virág (15) A kihullott könny megbosszulja magát azon aki okozá (7) A kis hableány (3) A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módgya és formája […] (1) A magyar nemzeti kultúra temploma (1) A nevelve-oktatás elvei (1) A női sors múltban és jelenben (6) A tanítás művészet (1) A tengerszemű hölgy (1) Babits Mihály (2) Bajor Gizi (1) Balaton (1) Balatonfüred (1) Balatonfüredi fürdőkúrák (1) Balaton táján (1) Bangha Béla S. J. (1) Bánk bán (1) Barabás Miklós (1) Barcsay Ákos fejedelem (1) Bárczy István (3) Benedek Elek (1) Benito Mussolini (1) Biblia (2) Bihari Mór (5) Black Cat (1) Blaha Lujza (1) Boncza Berta (11) Boncza Berta versei (9) Boncza Miklós (4) Brassó (2) Brassói Lapok (2) Bruszilov-offenzíva (1) budaörsi csata (1) Bukovinai székelyek (2) Calavera (1) Cinikus gonosztevők (2) Család (12) Családon belüli bántalmazás (4) Családon belüli erőszak (4) Csángó magyarok (2) Csinszka (16) Csinszka - a Halálraszánt kivételes virág (12) Csinszka érzelmi hagyatéka verseiben (10) Csinszka lírai életműve (10) Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal (11) Csinszka születési képlete (1) Csinszka versei (10) Csipkerózsa (1) Csucsa (2) Cukorkoponya arcfestés (1) Cukorkoponya Makeup (1) Damjanich János (1) Dáné Tibor (2) Darányi Kálmán (1) Dekáni Ernőné (2) Délmagyarország (1) Dénes Zsófia (1) Dernői Kocsis László (1) Déryné Széppataki Róza (1) Descartes (1) De studio sapientiae (1653) (1) Dr Germán Tibor (1) Dsida Jenő (3) Egressy Béni (1) Egységes Párt (1) Egy igaz múzsa tragédiája (3) Egy lélek állt... (1) Életem könyve (4) Életképek (1) Életrajzi nagymonográfia Csinszkáról (13) Engem a tűz nem éget mert én magam vagyok a tűz... (1) Erdély (5) Erdély.ma (3) Erdélyi Lapok (1) Erdélyi Múzeum (1) Erdőd (3) Erdődi kastély (2) ERDON.ro (1) Eredj ha tudsz! (1) Erkel Ferenc (1) Eszmetörténet (2) Fájdalom (12) Félig költő félig asszony (5) Fésülködő (2) Film (1) Fiumei úti Kerepesi temető (2) Forráspublikáció (15) Fővárosi Lapok (1) Gálovits Anna (1) Gazdavédelem (1) George Sand (1) Gerinctelen puhányok (2) Gobbi Hilda (1) Gömbös Gyula (1) Gömbös Gyula Társaság (1) Gondolat-jel (1) Görgei Artúr (2) Greta Reichert (1) Gróf Bethlen István (1) Gróf Bethlen Miklós (1) Gróf Dessewffy Arisztid (1) Gróf Leiningen-Westerburg Károly (1) Gróf Széchenyi István (3) Gróf Tisza István (2) Gróf Tisza István és Ady Endre ellentéte (a szabadkőművesség és a Tisza-gyilkosság összefüggései) (2) Gróf Vécsey Károly (1) Gróf Zrínyi Miklós (1) Gyermekbántalmazás (3) Gyóni Géza (1) Gyulafehérvár (1) Gyulai Pál (4) Gyulai Pálné Szendrey Mária (4) Hadügyminisztérium (1) Hajónapló (2) Halálraszánt kivételes virág (14) Hans Christian Andersen (6) Három rózsabimbó (3) Hathályogos szemű felnőtt óvodások (3) Hatvany Lili bárónő (1) Haza (21) Hazai Samu (1) Házsongárdi temető (2) Herczeg Ferenc (5) Hevesi-Tóth Evelin (1) Hit (3) Holdjegy (1) Hordozom azt is ami másoknak fáj (13) Horthy Miklós (2) Horvát Árpád (8) Horvát Attila (5) Horvát Ilona (2) I. Ferenc József (1) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1) I. világháború (1) Idegen megszállás alatt élő magyarok (3) Identitás és megmaradás (2) Ifj. Horvát Árpád (2) Ignácz Rózsa (3) Ignácz Rózsa Erdély szép szolgálóleánya (1) Ignotus (1) II. Rákóczi György fejedelem (1) II. világháború (1) Imitatio Christi (2) Imrédy Béla (1) Irodalmi Újság (1) Irodalomtörténetírás (15) IV. Károly (1) Jakab Mónika (1) Janits Béla (1) Janits Béla véleménye köyveimről (1) Jászai Mari (1) Jászi Oszkár (1) Jelenczki István (1) Jókai Mór (4) Jókai Mór élete és kora (1) Jósvádájú szélhámosok (3) Kábult holdkórosok (3) Kántorné Engelhardt Anna (1) Kánya Kálmán (1) Karacs Teréz (1) Karády-dalok (1) Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ (1) Karády Katalin (2) Karády Katalin és Ujszászy István szerelme (1) Károlyi Mihály (1) Kassa (1) Katolikus világnézet (1) Katona József (1) Kék róka (1) Kemal Atatürk (1) Kempis Tamás (2) Kereszténység (11) Keresztény alapokra helyezett feminizmus (4) Keresztény alapokra helyezett nő- és gyermekvédelem (8) Keresztény gondolkodású női alkotók (12) Keresztény jelképrendszer (4) Keresztény nővédelem (4) Keszthely (2) Keszthelyi római katolikus plébániatemplom (1) Kisfaludy-Társaság (1) Kiss Ernő (1) Kligl Sándor (3) Knezić Károly (1) Kölcsey Ferenc (1) Kolczonay Katalin (1) Kolozsvár (5) Kolozsvári Magyar Napok (1) Komárom (1) Koncentrikus tanmenet (1) Könny (5) Kőris Világfa (1) Kossuth Rádió (1) Kovászna (1) Krisztus követése (2) Kritikai kiadás (12) Krizsik Alfonz (1) Kultúra és terror (1) Kun Béla (1) Kurzushívők (4) Laborfalvi Róza (4) Láhner György (1) Lám Béla (1) Latinovits Zoltán (1) Lázár Vilmos (1) Léda (1) Lélek (16) Lelki író (2) Lenkey Zoltán rézkarca (1) Levelek Erdélyből (2) Liberális mintaállam (1) Liberalizmus (1) Lorántffy Zsuzsanna (1) Ludendorff tábornagy (1) M5 (1) M5 Librettó (1) Magyarország újjáépítése és a kereszténység (1) Magyar egyetem (1) Magyar Encyclopaedia (1) Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetés (1) Magyar Idők (1) Magyar irodalomtörténet (2) Magyar Írószövetség (1) Magyar Jelen (2) Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium (1) Magyar Királyság (2) Magyar Logicatska (1) Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt (1) Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) (1) Makkai Ádám (2) Márffy Ödön (2) Megérdemelve vagy ártatlanul (3) Megyei lapok (2) Mexikói cukorkoponya (1) Mezőberény (1) Mikes Lajos (1) Mikszáth Kálmán (1) Monsieur Morisz Zsoké (1) Móricz Zsigmond (1) MTA Kézirattára (4) Murga (1) Nagykovácsi Gróf Tisza István Nemzeti Kör Egyesület (1) Nagysándor József (1) Nagy Bella (1) Nagy Katalin (1) Napjegy (1) Napkelet (2) Németalföld (1) Nemzeti Egység Pártja (1) Nemzeti Hadsereg (1) Nemzeti Munkaterv (1) Nemzeti Színház (3) Nemzetnevelés (1) Népiskolák felállítása (1) Népi politika (1) Népoktatás (1) Névleges keresztények (4) Nightwish (2) Nightwish - The Siren (1) Női lélek (29) Nyirő József (1) Nyugat (1) Óceán (1) Önfeláldozó Szendrey Júlia (5) Önkényuralmi korszak (1) Orbán Bori (1) Öröktűz – „Egy lángot adok ápold add tovább" (1) OSZK Kézirattára (2) Osztrák-Magyar Monarchia (1) Pál apostol (1) Pál Péter (1) Pásztortűz (1) Pázmány Péter esztergomi érsek (3) Pesti Vigadó (1) Petőfi és Szendrey Júlia (3) Petőfi Sándor (13) Petőfi Zoltán (9) Petrovics Gabriella (2) Pintér Jenő (2) Pius Rend (1) Poeltenberg Ernő (1) Polgárok Háza (1) Prohászka Ottokár (3) Pulay Mária (1) R. Berde Mária (1) Radix horoszkóp (1) Radix képlet (1) Raffay Andrea (24) Raffay Andrea és Raffay Ernő (4) Raffay Ernő (8) Raffay Sándor (2) Rajk Berta (1) Rákóczi-ház (1) Reformkor (2) Reményik Sándor (1) Reményik Sándor spiritualizmusa (1) Reményik Sándor versei (1) Rendszerváltozás (1) Revízió (1) Robotos Imre (1) Rodostó (1) Rudolf trónörökös (1) Schweidel József (1) Somlay Artúr (1) Spiritualizmus (2) Stifner Gábor (1) Sugar Skull Face Paint (1) Sugar Skull Makeup (1) Szabadka (1) Szabadkőművesség (1) Szana Tamás (1) SZDSZ (1) Székelyföld (2) Szendrey Ignác (4) Szendrey Júlia (14) Szendrey Júlia Andersen-fordításai (6) Szendrey Júlia az életét is odaadta volna a hazájáért (11) Szendrey Júlia bronz szobra Koppenhágában (4) Szendrey Júlia Heine-kísérletei (2) Szendrey Júlia lírai életműve (12) Szendrey Júlia megítélései (12) Szendrey Júlia összes költeménye (11) Szendrey Júlia versei (13) Szendrey Júlia versművészete (12) Szendrey Mária (4) Szent Anna-tó (1) Szent István Társulat (1) Szent László (2) Szent Pál apostol (2) Szépség és ritmus (7) Szerelem (10) Szeretet (9) Szidiropulosz Archimédesz (1) Szilágyi Erzsébet (1) Szimfonikus metal (2) Színház (3) Szív (10) Szivem véresre szétzúzott játék... (11) Szivem véresre szétzúzott játék... Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal (10) Szocializmus (1) Szorongószívű bús magyarok (6) Szováthy Éva film (1) Születési horoszkóp (1) Születési képlet (1) Született Moldovában (2) Szülőföld (9) Tajték (4) Tamási Áron (1) Tenger (4) Térey Mari (1) Testedzés (1) Thorma János Aradi vértanúk (1) Tokaji Csaba (1) Tokaji Írótábor (1) Toldy Ferenc (1) Tömegsport (1) Tormay Cécile (3) Törökfalvi Török Berta (5) Török Ignác (1) Tortoma Könyvkiadó Barót (1) Trianon (2) Trianoni Szemle (2) Trianoni Szemle Emlékkönyv 2020 (1) Trianoni Szemle Különszám 2022 (1) Trigeminus neuralgia (1) Tudok egy dalt (1) Turul-szobor (1) Udvari Kamaraszínház (1) Újkonzervativizmus (1) Ujszászy István (1) Utrecht (1) Üzenet Juliának (2) Vachott Sándorné (2) Vahot Imre (1) Vajda Miklós (1) Vasárnapi Ujság (2) Végvári (1) Végvári-versek (1) Vér (5) Vonyica (1) Vörösmarty Mihály (1) Vörös destrukció (1) XI. Pius pápa (1) Yesterwynde (1) Zrínyi Ilona (3) „A HAZA MINDEN ELŐTT" (1) „És ha nincsen is nagy gusztusom a mókára – ígérem hogy – halálosan visszamarom. [...] mert én mindazonáltal ilyen vagyok. Szélsőségesen makacs és felelőtlenül kegyetlen az igazamért az igazért." (7) „Fenn Isten jár a csúcsokon..." (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása