Adorján Éva felvidéki származású magyar színésznő 1918. március 23-án született a Zemplén vármegyei Koskóc nevű faluban. A második világháború után soha többé nem léphetett színpadra, 1999. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. Lényegében ennyi az összes információ, ami pontosan tudható a színésznőről, akinek nevével a színházi-színügyi, művészeti lexikonokban sem igen találkozunk, és éppen elhallgatott, fiatalon befejezetlenül maradt életműve ...
Jókai Mór az 1904. május 8-án megjelent Vasárnapi Ujság ban.
Midőn 1904. május 5-én Jókai meghalt, az egész ország gyászolta őt: alig akad rá példa, hogy egy nemzet ennyire megbecsülte volna íróját. A halála utáni napokban a korabeli lapok szinte kivétel nélkül rögtön az első oldalon gyászkeretes beszámolóban emlékeztek meg a 79 évet élt ásvai Jókay Móricról (az író 1848. március 19-én megjelenő lapjában, az Életképek ben írta le ...
Karády Katalin, 1940-es évek. https://oszmi.hu/en/node/220
Ujszászy István százados, a harmincas évek közepén. https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Ujsz%C3%A1szy_Istv%C3%A1n
Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ címmel megindító bemutatót láttunk 2025. február 15-én az Udvari Kamaraszínházban. A Jászai Mari-díjas Andrási Attila író-rendező által jegyzett darab önmagában a különleges színpadi látványvilágával, zseniális ...
Csók István: Bánk Melinda ravatalánál. (A Bánk bán Csók István képeivel illusztrált díszkiadásából. Pesti Napló, 1899.)
1814-ben Döbrentei Gábor ösztönzésére hazafias gondolkodású erdélyi főurak ezer forintot adtak össze egy szomorújátékra, ugyanis egy eredeti magyar színdarabbal szerették volna megnyitni az akkor éppen épülőfélben lévő kolozsvári állandó színházat. E pályázatot az Erdélyi Múzeum nevű folyóirat közölte, mely szerint ...
Bajor Gizi: Nemzeti – Kamara Színház, Kék róka. Színházi Élet, 1937.
„» – Boldog vagyok, higyje el, nagyon boldog vagyok. Egész közel vagyok a közönséghez. Egy vagyok velük. Minden szavam visszhangzik közöttük. Látom a könnyeimet az ő szemükben, a mosolyomat az arcukon. Jó, hogy itt vagyok.«
És most lassan lehajlik az asztal lapja fölé. Mint egy fáradt virág. És sír … Miért sír?”
Tette föl az újságíró a kérdést a ...
Az 1940-es évek kedvelt magyar színésznője volt. Saját elmondása szerint jobban ki tudott teljesedni filmes karakterek megformálásában, mint színpadi szerepekben:
„ A színpad valahogy rosszul kezdődött számomra. Mindjárt kezdetben, túlságosan nehéz szerepeket kaptam, nem volt hozzájuk elég rutinom, tapasztalatom. Ezt a színpadon kellett volna megszereznem türelmes vezetéssel... A film közelebb áll hozzám. A filmben sohasem csalódtam és a film sem csalódott ...
